Nem jöttem rá, miért pont ezt játsszák a Katonában. Goldoni: Egy nyár. Illetve, azt hiszem, azért, mert szép, hosszú a szereplők névsora, vannak bőven pármondatos szerepek, lehetőség a színháznak hogy színpadra küldjön mindenféle korú színészt, pályakezdőt és pályavégzőt egyaránt. Meg a pályaközepieket is. Az idősebb színészek persze nincsenek meghatva attól, hogy dolgozhatnak, hogy kímélendő, idősebb színészként tekintenek rájuk, legalábbis erre utal, hogy nem készülték agyon magukat, ketten is elrontják még csak nem is a szöveget, hanem a nevet, amit mondani kellene. Pedig a kettőből csak az egyik név nehéz, Pancrazio. Az se nagyon...