Az, hogy egy műalkotás kimeríthetetlen, vagy közel kimeríthetetlen, rendben van. Nem tudom, hányszor hallottam már a Vivaldi Négy évszakot, de még mindig tudok örülni neki, talán újat már nem fedezek föl benne, de a régi fölfedezéseknek éppen úgy lehet örülni, mint húsz évvel ezelőtt. Vagy negyven…

Ilyen hanghoz talán érdemes volna megtanulni énekelni is. És most nem csak az énektechnikára gondolok, bár feltehetőleg ott is vannak hiányosságok, de lehet, hogy mindez csak baleset, kis hurut, amely rosszkor jelentkezik, amikor ott ül a közönség, Cser Krisztiántól két lépésnyire, és be vannak…