Régebben agyaltam azon, hogy ha tényleg annyira szeretem Edita Gruberovát, ha tényleg minden fellépése különleges ünnep, akkor miért nem hallgatom őt állandóan? Miért nem őt hallgatom állandóan? Nem volt jobb válaszom annál, mint hogy az ember nem hordja állandóan az ünneplő ruháját. Hogy…

Na, hát ez az, amit el sem hisz az ember. Pedig nézi, hallja, sőt. Nézte, hallotta négy nappal korábban. Edita Gruberovát a Lammermoori Luciában, hetvenhárom évesen. De nem ez az, ami nincs, kor és szerep, bár ez is annyira ritka, hogy másik példát nem tudok rá mondani. Erre a színvonalra meg…

Egyre inkább úgy járunk Edita Gruberova fellépéseire, mint akit még látnunk kell "ebben az életben", nem tudom, a másik élettel optimistábbak vagyunk-e, vagy épp ellenkezőleg. Szóval: látnunk kell, amíg lehet, mert épp akkora csoda, mint a háromtenor, szerencsénk van, hogy jókor vagyunk, jó helyen.…