Van egy barátom, aki prozopagnóziában szenved. Pontosabban nem szenved tőle, de megvan neki ez az arcvakság nevű betegség, legalábbis enyhe fokban, nehezen tudja megkülönböztetni az arcokat. Számára egy film, amelyikben bajuszos katonákkal történik valami, az maga az érthetetlenség, mintha ugyanaz…

Hiszen jó ez. Nem filmnek jó, de filmterméknek, tényleg meg kell néznie mindenkinek, és meg is akarja nézni szinte mindenki a Bohém rapszódiát, azok is, akiket nem lehet nosztalgiával vádolni, hiszen Freddie Mercury halála után születtek. El van mondva a szomorú, ámde igaz történet, ami nincs…

Amíg nem jön el a mozikba a film, ami azért tényleg nem sok idő, hallgathatja az ember a Bohemian Rhapsody zenéjét, hogy ne mondjam, a soundtracket. Úgyis vannak némileg megalapozott félelmeink, vajon ez a békaszemű hőscincér megtéveszt-e bennünket a film végére, elhisszük-e neki, hogy Freddie…