A Dunánál

A Dunánál

Tegnap eltemették Kántor Pétert. Pontosabban a temetés valószínűleg nem a legmegfelelőbb szó, nem halmoztak földet a hamvai fölé, hanem vízre tették, folyóra, Dunára, hogy elmerüljön, és hallgassa a víz bölcsődalát, mint a Schubert-dalban. Folyami költő, mondta magáról. És tényleg. Mintha ez az „és…

Halottaink

Halottaink

Tegnap, ahogy erre az igazán nem kellemetlen margitszigeti operagálára bicikliztem, eszembe jutott, hogy most először megyek úgy végig a Balassi Bálint utcán, hogy… Hogy mi is? Elmondom. Ezen a héten múlt hat éve, hogy meghalt Koltai Tamás, a színikritikus. Hétvége volt, valahová bicikliztem,…

Felnőtt ember nem ír verseket

Felnőtt ember nem ír verseket

Ezt Kántor Péter mondta egy interjúban, mármint, hogy „felnőtt ember nem ír verseket”. Kivéve, ha költő. Nyilván ez volt az oka, hogy annyira bámultam őt. Hogy költő volt. Meg annyira felnőtt. Meg annyira gyerek is, már csak méreteiből adódóan, mert hogy igen alacsony volt. Biztosan a régi…

A költő nincs sehol

A költő nincs sehol

A költő Kántor Péterrel beszélgettem... - tudom, hogy nevetséges, de valahogy nem tudom megszokni ezt a mondatot. Mintha azt mondanám, hogy Petőfi Sándorral beszélgettem. De hát ez az igazság: Kántor Péterrel beszélgettem, mert megláttam a Balassi Bálint utcában, ment át a villamossíneken,…

süti beállítások módosítása