Nézegetem mindig az olasz falvakban, városokban kiragasztott gyászjelentéseket. Nézik a helyiek is, főleg az öregek, azt hinné az ember, hogy félnek vagy magukra gondolnak, de aztán vidáman üdvözlik az ismerősöket, ciao, ciao, az élet az élőké. Hogy én miért nézem, azt, persze, nehezen tudnám…