A Fame-szívű rendező

A Fame-szívű rendező

Nézem az Alan Parker nekrológokat, nyilván hasonlítanak, egy embernek egy élete van, de az elég érdekes, hogy melyik az angol rendező másik filmje. Mert jó, ő rendezte az Evitát, az nekünk különösen fontos, hiszen itt forgatták, és megtanultuk, hogy a harmincas évek Buenos Airesében is volt…

Elektrára várva

Elektrára várva

Voltaképpen csak azt kerestem, hol nézhető meg a mai Elektra. Salzburgi közvetítés, és máris áll a bál, hiszen a rendező, Krzysztof Warlikowski elnyilatkozta magát (ha ugyan), amikor az opera legfőbb ellenségének a gay közönséget mondta, azokat, akik járkálnak a kedvenceik után a világban, követik…

Ezüst golyó a fejben

Ezüst golyó a fejben

Az a jó könyv, amit nem lehet kiolvasni. Talán ez túlzás. De az a nagy mű, amit tényleg nem végez ki az olvasó, amiről tudja, hogy még dolga van vele, nem végzett vele, nem kerül valami általános szellemi kincstárba, hogy ez is megvolt, jó volt, csak azt nem tudom, hogy hívják a főszereplőt. Ami…

A mozi vasfoga

A mozi vasfoga

Nem tudom, hogy a hónapokon át tartó nélkülözés-e az oka, hogy az intézménynek, a mozinak örül-e annyira az ember, de a Pont az a dal nekem nem tűnik annyira nyomorult filmnek, mint kellene. Jó, én sem szeretem azt a fejlődéstörténetet, amelyben van egy helyes, tornacipős, flanelinges lány, aki…

Nincs királyi út

Nincs királyi út

Nemrég ismételték a tévében a pécsi Traviatát, szabadtéri előadást, Plácido Domingo főszereplésével. Mert hát ez ellen nincs mit tenni, nem is kell, ha ő is ott van egy előadásban, akkor ő lesz a főszereplő, a többiek az ő árnyékában hűsölnek vagy az ő ágaira kapaszkodnak föl, hogy láthatóak…

Hetvenéves

Hetvenéves

Azt hiszem, láttam azokat a tenoristákat, akiket az én nemzedékemnek látnia és hallania kellett, láttam őket gálán, koncerten, szerepben. Azt is tudom, hogy nincs is annál szerencsétlenebb dolog, mint amikor azt mondja valaki, hogy jó, jó ez a Caruso, de a fasorban sincs Pöndör Bélához képest. Az…

süti beállítások módosítása