Van egy kedvenc (mindenki kedvence) Mozart-történetem, az Allegri Misererével kapcsolatos. A mű annyira szép (és különös módon ma is, különösebb előképzettség nélkül is annyira szép), hogy a kottája különleges kincs volt, nem engedték kivinni a Sixtus-kápolnából, nem adták ki, nem lehetett másolni,…
Csak egy órát vállaltam a Müpa egész napos Händeljéből, mégis azt hittem, hogy sok lesz. Nyolctól játszott a Capella Savaria, kísért és önállóskodott, nagyon rendesen és felkészülten, de mégis kibírhatatlanul. Úgy értem, nem akartak eladni semmit, nem tettek úgy, mintha ők ezt már kisujjukból ráznák…