Pausztovszkijt olvasok, életrajzszerű regény, vagy regényes életrajz, Nyugtalan ifjúság a címe. Ebben van egy történet, szépséges és szerelmetes. Az ifjú Pausztovszkij megkapja első korcsolyáját, és kimegy a jégre, ahol a bátyja táncol Maruszja Vesznickajával. Maruszja olyan szép, hogy még a zenekar vezetője, a vörös hajú cseh karmester is ábrándozva nézi a lány félig lesütött szemét, mellére vont szőke copfjait. A kamaszszerelemből azonban nem lesz semmi, Pausztovszkij bátyja nem jégtáncol elég jól, de Maruszjának egyébként is különlegesebb élet jut.
Történt ugyanis, hogy a sziámi király harmadik fia Angliába ment tanulni, és mivel irtózott a tengertől, a szárazföldön tért haza. Illetve nem tért haza, mert Kijevben megbetegedett, és csak nagyon lassan gyógyult. Hogy ne unatkozzék, részt vett a helyi társadalmi életben, és egy bálon meglátta az ezúttal korcsolya nélkül, félig lehunyt szemmel, mellére vont copfokkal keringőző Maruszját. Beleszeretett, nem is csoda. A szerelemből házasság lett, és már együtt tértek haza Sziámba. Nem örültek neki, de túltették magukat a dolgon az udvarban, mégis csak a harmadik fiú volt, különös szerencsétlenségeknek kell történnie ahhoz, hogy ő lépjen a trónra. De a különös szerencsétlenségek bekövetkeztek, járvány tört ki, előbb meghalt a király, aztán két fia is, Maruszjából pedig Sziám királynéja lett. A nép annyira nem szerette, és az udvarnál annyira gyűlölték az idegent, hogy a halála mellett döntöttek.
Nem is akármilyen halált választottak neki. Mivel Maruszja kérésére vezették be Bangkokban a villanyvilágítást, a gyilkosok apróra darált villanykörtét tettek Maruszja étekébe, és ő hamarosan el is halálozott gyomorvérzésben.
Az a furcsa, hogy bármilyen hihetetlen a történet, nem teljesen légből kapott. Vannak azért eltérések, nem Maruszja, hanem Jekatyerina, nem Vesznickaja, hanem Desznickaja, nem Kijev, hanem Szentpétervár, de a sziámi király fia valóban beleszeretett egy orosz ápolónőbe, amikor a városban vendégeskedett. Annyira beleszeretett, hogy fölvette a kereszténységet, és feleségül vette Jekatyerinát, aztán együtt tértek haza. A járvány és a trónöröklés a képzelet szüleménye, ahogy a mérgezés is. A sziámi herceg néhány év után beleszeretett egy helyi lányba, és elvált Jekatyerinától, aki utóbb hozzáment egy Kínában dolgozó amerikai mérnökhöz. Ahogy az várható, a felfordult Oroszországba nem is tértek vissza, éltek Sanghajban, aztán Oregonban. Végül Jekatyerina Desznickaja Párizsban halt meg, 1960-ban, ott is van eltemetve.