Nem annak a Kocsisnak kell vigyáznia, a mi Kocsisunknak, Zoltánnak, ő rendíthetetlenül ámítja az embert. Valamiért nem ismertem ezt a videót, ami nemrég került föl a YouTube-ra, a Kocsis Archívumba, Mozart 456-os jegyzékszámú B-dúr zongoraversenyét játssza a Liszt Ferenc Kamarazenekarral. Ha egy kicsit szebb a felvétel, ha kicsit több pénzük van hozzá, ma gond nélkül lehetne a Horowitz-féle Mozart A-dúr zongoraverseny párdarabja. Ott persze nagy kiadó állt a projekt mögött, a Scala zenekara játszott, Carlo Maria Giulini vezényelt. Egyik felvétel sem vitathatatlan végső állapotában, de nem is kell, hogy az legyen, mondhatni, mindkét zongorista nagyságát jelzi, hogy nem a nagyságukkal vannak elfoglalva, hogy kockáztatnak, akármi az elvárás tőlük, ők a maguk feje után mennek. És, persze, egymásnak sem tetszenének, nekem, nekünk meg valahogy mindkettő fontos.
De nem ezzel ébredtem ma, hanem azzal, hogy „vigyázz, kocsis, lyukas a kas”. A Debrecenbe kéne menni című magyar népdallal. Mindenki ismeri, Bartók feldolgozta a Gyermekeknek II. füzetében, de tényleg magyar népdal? Csak a szöveg miatt kérdezem, mert vannak variánsai, a Zala vármegyei Reszneken úgy gyűjtötték be, hogy Ez a Géza jó mészáros (írja Wikipedia), nyilván onnét bonyolult lett volna Debrecenbe menni, de tanultuk ezt oroszul is. Tancevala repka sz makom. Az a vége, hogy regyiszka, vagyis a retek nézte, hogy táncolt a petrezselyem. Vagyis a petruska. Titkos Bartók – Stravinsky kapcsolat! A kérdés az, hogy az oroszok vették át tőlünk a dalt, vagy mi tőlük.