Hogy én nem tudok sokat Clemens non Papáról, az rendben van, de a jelek szerint a világ sem áll lényegesen jobban nálam. A születési évét is csak ötévnyi pontossággal tudják megmondani, és hogy miért van ilyen fura neve, azt egyáltalán nem. Kelemen, aki nem a pápa. Miért volna a pápa? VII. Kelemen 1534-ben meghalt, és, amennyire tudom, nem foglalkozott zeneszerzéssel. A mi Kelemenünk, Jacobus Clemens akkor körülbelül húsz-huszonnégy éves volt, nyilván nem találkoztak. Ha ez az egész pápázás valami középkori flamand humor, akkor nyugodtan mondhatom, hogy nem értem a tréfát.
Végül is mindegy, nem Clemens neve miatt akadtam meg ennél a lemeznél, hanem, ha valami zenén kívüli okot kell mondani, akkor a Hugo van der Goes-festmény miatt, A pásztorok imádása két ütődött, vagy legalábbis szellemi javakkal nem nagyon bőven ellátott mellékalakja miatt, meg a rajta lévő mise miatt, amelynek az a címe, hogy Missa Pastrores quidnam vidistis. Nyilván karácsonyi cucc. Illetve ez egyáltalán nem biztos, de a motetta, amely alapján a mise íródott, már tényleg karácsonyi, a szövege szerint pásztorok, mit láttatok, amire ők készségesen válaszolnak is, újszülött fiút láttak és az angyalok karát, amely épp azt énekelte, hogy dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek.
A Gimell Records adta ki a korongot még 1987-ben, ebből már tudható, hogy a Tallis Scholars énekel Peter Phillips vezényletével. Amikor az együttes itt lépett föl, a Mátyás templomban megkérdeztem Peter Phillipset, hogy őt nem zavarja-e a digitális technika, nem lesznek-e tőle műhangúak a lemezek, de azt mondta, hogy ő épp fordítva van vele, szerinte az új hanghordozókon jobban kirajzolódnak az egyes szólamok, szépen lehet hallani az énekesek egymás mellettiségét. Ez utólag csak azért furcsa, mert ez a lemez (és talán a többi is) meglehetősen szopránbarát, az alt és a tenor szólam mintha csak színezne, vagy inkább mintha csak a zene testét adná, de a lényeget a szoprán mondja.
Mindegy, nincs másik dobásunk, Clemens non Papa sem kifejezett slágerszerző, és ebből a miséből, amennyire tudom, nincs is másik felvétel. Tulajdonképpen az a furcsa, hogy a zene mennyire keveset árul el az alkotójáról. Az ember azt hinné, hogy ha karácsonyi a zene, vagy legalábbis a feldolgozott zene benne, akkor a kifejezés szempontjából erőteljesebb lesz az „et incarnatus est”, a megtestesülésről szóló rész, és amikor belenyugszunk, hogy ez valami személytelen zenei indázás, akkor a mise vége, a Benedictus és az Agnus Dei váratlanul személyes lesz. Ahogy a hangok lecsengenek a mise végén, az ember rájön, hogy valami egészen nagyot és különlegeset hallott, és szentül fogadja, hogy jövőre folytatja. Ha lesz karácsony.