Egy fényképet kerestem tegnap egész délután, nagy dobozt túrtam szét, és, ahogy az lenni szokott, mindent megtaláltam, csak azt nem, amit kerestem. A mindenben benne volt ez a kép is: Leonard Bernstein autogramot oszt Budapesten, a Sportcsarnokban, 1984-ben. A Kaddish szimfóniát vezényelte, egyenest…
Hogy a nagyvilág valahogy el tudja helyezni magában és a térképen Ukrajnát, itt-ott listák jelennek meg, kik Ukrajna híres szülöttei, vagy még inkább arról, hogy kik azok, akik valamilyen módon Ukrajnából származnak. Mila Kunis például valóban Milena volt valaha és Csernovicban született, beszéli is…
Ahogy nézem, minden Christa Ludwigról szóló nekrológban megemlítik a Candide-ot, Bernstein operettjét (vagy mijét), amelynek koncertszerű előadásában Ludwig az öregasszonyt alakította, aki Kunigundával boldogult-boldogtalankodott. Eleve: Bernsteint mindig emlegetik, ahogy még legalább másik két nagy…
Harminc éve halt meg Leonard Bernstein, és ez most leírva is túl nagy számnak látszik, nem lehet, ahhoz túlságosan is jelen van. Túl sokszor jut eszembe, túl sokszor érzem azt, hogy még mindig nem tudom kimondani a végső szót vele kapcsolatban, nincs meg a fiókja, ahová be lehetne tenni, érezze jól…