Volt néhány érdekes eleme a margitszigeti Trubadúrnak. Például az, hogy a kórus számára engedélyezett volt a szemüveg viselése, így aztán a katonák és a cigányok mind hordhatták az okulárét. Nyilván ennek biztonsági okai voltak, sötét is van, nagy is a színpad, szép dolog az illúzió, de nem mindenek…
Köztudomású, hogy ha Wagner operai vagy lelkünkön viselt túlhatalma ellen akarunk lázadni, akkor a Carmen a legfőbb szövetséges. Ami Wagnerben nincs meg, azt tudta Bizet, izgalmas és valóságba ágyazott történet, könnyedség, slágerdallamok, de mégis operai feldolgozás és arzenál. Napfény és boldogság…
Nyilván fölösleges fáradság (megint) elmondani, hogy a hangosítás elég gyenge a Margitszigeten, valahogy az énekhangok lemaradnak a keverésben, Pál Eszter elénekli, hogy Elmegyek, elmegyek, de csak annyit lehet érteni belőle, hogy elmegy, azt már nem, hogy vajon hová megy. Lehetséges válasz erre,…
Aki háborúba megy, ne csodálkozzon, ha kilyukasztják a bőrét. És így tovább. Nem tudom, pontosan mit is vártam a Csókkirály koncerttől, az biztos, hogy nem azt, amit kaptam, de legközelebb majd óvatos leszek. Meg talán félrevezetett az alcím, hogy tisztelgés a magyar rock ’n’ roll, a Hungária…