Babiloni hódoló egy fúvós hangszeren játszó ülő majommal, szárnyas napkorong előtt. Ezt a feliratot találtam a Szépművészeti Múzeum Mezopotámia kiállításán, és azért ez olyasmi, amire elismerően csettint az ember: jól be lehetett szívva a művész. Hiszen a napokban volt hír, hogy Egyiptomban is…
Nem tudom, hogy ez valami végtelenül rafinált titkos üzenet, ami átjött, vagy csak fordítva sült el, legalábbis nálam a nagy Munkácsy-kiállítás a Szépművészetiben. Mintha az eszme az lett volna, hogy itt ez a magyar világsiker, hogy megfelelő menedzseléssel kiderül, mi sem vagyunk alábbvalóak, mi is…
Mióta is várom, hogy megnyíljon ez a kiállítás? Mióta megláttam a Szépművészeti oldalsó falán az oroszlánt. Kocsiból, esőben, de hogy tényleg, eljön. Aztán mentem arra biciklivel, és rájöttem, hogy nem is az oroszlán van a képen, hanem egy szörny, a sárkánykígyó, bár ebben a névben, csak két állat…
Nem ezzel kellene most foglalkozni, de hová lett A föld füle? Nem is A Föld füle, hanem az a másik, amit annyit néztem gimnazistaként, vizes mozgó szobor, plexi hasábban tálkák voltak több sorban egymás fölött, és amikor egy-egy tálka megtelt, leborult, kifolyt belőle a víz, aztán visszaállt, ment…
Azt mondta Renoir, legalábbis a Szépművészeti Múzeumban látható kiállítás szerint, hogy „Ha ránézek egy aktra, megszámlálhatatlan apró színfoltot látok. Meg kell találnom azokat az árnyalatokat, amelyek a bőrt élővé és vibrálóvá teszik a vásznon.”
Tudom, hogy az ilyesmit azért óvatosan kell…
Nem mondom, hogy mindenki rohanjon a Szépművészetibe, de csak azért ne, mert a környéket elfoglalta az atlétika. Nemcsak a környéket, a múzeumot magát is, valami lesz vagy volt vagy van, kopácsolnak, rendezkednek, elnézést kérnek, rendben van, meg el is fogadom, hogy a sport és művészet kapcsolata…
Hogy ez pontosan hogy is van, és mitől, azt nem tudom, csak tapasztalom: egyes műveknek lejár az ideje. Nem magukkal a művekkel van a baj, hanem a befogadóval, már nem jelentik azt, már nem azt jelentik, amit régen. Régebben beszéltek hozzám, most meg némák, mint a csuka. Mondjuk Kosztolányi, a…
Igazából négy. Vagy hat. Ma van Hantai Simon századik születésnapja, ma nyílik a kiállítás a Szépművészeti Múzeumban, de tegnap volt a megnyitó. Ahogy szokás, beszéltek, viszonylag hosszan, ahogy nem feltétlenül szokás, zenéltek, Hantai három fia is zenész, sőt régi zenész. Annyira azok, hogy én…
Elég érdekes feliratok vannak a Szépművészeti Matisse-kiállításán, egy korai önarckép mellé például azt írták, hogy Matisse épp tátott szájjal azon töpreng, milyen művészeti kihívások várnak rá (nem betűhíven mondom), Vénusz mellé meg azt írják, hogy nem tudni pontosan, mit keres meztelenül a…
Régebben mondták, hogy két okból megyek operába, egyszer az előadásért, egyszer meg a szünetért, hogy akkor lehet látni nagy toaletteket, meg derék embereket, a világ hírességeit vagy a falu bikáit, attól függően, hogy hol is van az az operaház. Csak azért mondom, mert tegnap a szünetért tényleg…