A világ érdekesebb, mint holmi tragédiák. Amikor először láttam Szilágyi Bélát, azt énekelte, hogy "a gyógyszer, amit feltaláltam, minden bajra jó". Most meg ő az Operaház nézőtéri felügyelője. Lehetne éppenséggel a történet valami fájó, tört gerincű beletörődés is a sorsba. Meg lehet ez is,…

Szentendrén nézem A vőleglényt, és valahogy nem tudok túllépni azon, hogy Gazsó György már megint ugyanazt a figurát hozza. A nagyzolót, nyámnyilát, züllött pocakost. Ugyanazon a hangon, ugyanazokkal az eszközökkel. Kezdek kíváncsi lenni rá, hogy ha valami merész rendező Hamletként szeretné őt…

Az egy jó tanulság, hogy jóságos ég, mennyire nehéz zongorázni? Vagy a nagy művészeknek épp ezt a nehézséget kellene finoman leplezni, másnak talán nehéz, de én csak ideülök, és járnak az ujjaim, addig-addig járnak, amíg ki nem nyílik az ég, és be nem tekintünk, a lajtorján föl-le kóricáló…

Dühből olvasni. Az is jó, mert ihletet ad. Nekem egy levél adta az ihletet, amelyben azt mondták, gondolom, nem olvastad. És, persze, jól gondolta a levél írója, tényleg nem olvastam a Színek és éveket, mert mintha nagy betűkkel volna ráírva, hogy kötelező. A legnagyobb magyar írónő, mondják Kaffka…

Nem akarok úgy tenni, mint aki ehhez nagyon ért, már csak azért sem, mert párnapos tapasztalatom, hogy a rádióban a Mikrokozmosz ment, a Hat tánc bolgár ritmusban. Hogy ez mennyire jó, mennyire világosan játssza, aki játssza, még ha nem is egy Kocsis. Nincs benne az a kérlelhetetlenség, szenvedély,…

Ma nyolcvanéves Vladimir Ashkenazy, és most valahogy, az ünnepi alkalomra jelenik meg a legújabb lemeze is, Bach Francia szvitek. Nagy kitolás az elfogulatlan kritikával, mert ki az a vagány, aki ilyen szép, kerekévszámos ünnepet el akarna rontani őszinte szavaival. Nyilván úgy van vele mindenki,…

Még csak az elején járok, hol másutt, 19 CD, több mint 21 óra zene, bár így is érdemes volna kipróbálni, elkezdeni hajnalban és abbahagyni éjfélkor, de egyelőre az auditív részegség helyett maradok a hagyományos zeneélvezetnél. Karl Böhm korai felvételei, ez a legtöbbünk számára új dolog, Böhmre…

Van, hogy az ember zenével a fülében vagy fejében ébred, talán álmodik valamit, azért kezdődik úgy a napja. De ez most nem az az eset. Dalszöveggel a fejemben ébredtem, méghozzá olyan dalszöveggel, amit nem is szeretek, pedig menő a szövegíró. Shakespeare. Vagy inkább Szabó Lőrinc. Szóval a magyar…

Holnap ünneplik Amerikában a Függetlenségi Nyilatkozat kihirdetését, tűzijáték lesz mindenfelé, meg ezerféle változatban eljátsszák a Yankee doodle-t. Erről a dalról először a Winnetouban olvastam, ha jól emlékszem, az Old Death-ben, Szinnai Tivadar fordításában. A jenki srác mindig szikár, nincs…

Mint valami beteges beszélő, szívesen elmesélném, hogyan nem mentem le Vácra, hogy meghallgassam Nicholas McGegant, ahogy a Messiást vezényli a Nagyboldogasszony székesegyházban, de nem mondhatnám, hogy nagyon érdekes a történet. Ránéztem a jegyárakra, ránéztem a benzintank telítettségét jelző…