Erre mondják, hogy jelenség, mert tényleg az, az utcán is megfordulnának utána. Paul O’Dette nagy, fehér szakálla, hosszú haja, kerek és méretes pocakja egészen varázslatos, megjött a Mikulás, csak nem pirosban van. O’Dette az a jelenség, akinél a látvány csak a kezdet, nem arról van szó, hogy de…
A gitárral soha nem lehet tudni. Mert a közönség felvevőképessége is korlátozott, régebben minden lemezcégnek volt egy gitárosa, aztán remélhettük, hogy legalább ők jól megfontolták, hogy kit választottak. Az EMI művésze a kilencvenes évektől (vagy korábbról?) Manuel Barrueco volt, kubai-amerikai…
Képzeld el a közönséget meztelenül – mondták a kontratenor Anthony Roth Costanzónak, amikor a lámpalázról beszélt másoknak, hogy ez talán jó ellenszer. Lehet, hogy jó ellenszer, de hiába: nem a közönség lesz meztelen az Ehnaton című Philip Glass opera november végi közvetítésén, hanem maga Anthony…
A hangyákról olvasok, Csősz Sándor könyvét, A földi idegenek címűt. Persze, korábban fogalmam sem volt, hogy a hangyák a rovarvilág sikertörténete, azt hittem, van két fajta, fekete és vörös, amolyan idegesítő teremtmények, mert megpróbálják mindig példaképnek állítani az emberek elé, holott csak…
Nem megfejthetetlen a Kiszin-jelenség, már amennyire bárki megfejthető, de nem pont az a megfejtés, amire az ember jutni szeretne. Mert ez volna a szép és egyszerű megoldás: van egy fiú, hihetetlen tehetség, ha zongorázásról vagy általában zenélésről van szó, és ez a tehetség az idők során egyre…
Nem tudom, mi történik, vagy hogy történik-e valami egyáltalán, van-e annak oka, célja, hogy Kocsis Zoltánnak nincs sírköve három évvel a halála után. De nincs, ez van ma Farkasréten, a föld és a fakereszt, meg a virágok. Nem tudom, hogy itt egymásra várnak-e azok, akiknek lépni kellene, nem…
Azt csináltam, amit soha nem gondoltam volna magamról: önként és dalolás nélkül Rachmaninovot hallgattam az éjszakai országúton. Kocsissal, mert pont az a kazetta volt elöl a kocsiban, a 3. zongoraverseny. Mit mondjak: tényleg eszelős gyors. Ez, ugye, megszokott megfigyelés, Kocsis zenei rohanása,…
Ez itt a moszkvai olimpia 800 méteres befutója, a győztes Steve Ovett, mellette a második helyezett Sebastian Coe, már itt is rettenetesen el van keseredve, a dobogón állva meg egészen fancsali arcot vágott, mint aki szíve szerint a szemétbe dobná az ezüstöt. Nyerni jött, ő volt a világcsúcstartó,…
Tudom, hogy nem nekem építik az új stadiont, de azért a nyitáshoz közeledve eszembe jut a régi. Nem mondhatnám, hogy abban bezzeg gyakori vendég voltam, de mégis. Albert Flórián utolsó meccse. Valami Kanada elleni nyöszörgés, az iskolában adtak rá jegyet. Egy magyar-csehszlovák, talán szoros hazai…
A halálsor angyalait olvasom (ha jól látom, nem vagyok ezzel egyedül), nőkről, akik halálraítélteket szeretnek, időnként hozzájuk mennek feleségül, bár csak levélben és beszélőn találkozhatnak, meg sem érinthetik egymást. Lapról lapra változik az írói (meg az olvasói) viszonyulás, mi ez, őrület vagy…