Mondanám, hogy vigyázni kell, mit mivel, mit eszik össze az ember, mármint kulturálisan, de hát ki számít az ilyesmire. Egyik délelőtt a Beautiful Boy, a Csodálatos fiú a moziban, aznap este a Harold Itáliában a Müpában, és valahogy összekötődnek a dolgok, azt hiszi az ember, hogy megértett valamit…
Tudom, hogy nincs még vége a hónapnak, de valami tanulság már most levonható a zenei eseményeket illetően: nem mindig az a legjobb koncert, amit az ember nagyon vár. Két nagy dobás is volt a hónapban, a két szimfonikus vendégség, előbb a londoniak, aztán a bécsiek, és mindkettő meglehetős csalódást…
Eljöttek a bécsiek, hogy eljátsszák Brahms 2. szimfóniáját. El is játszották. Vagy valami hasonlót. Mindenesetre egész előadás alatt ez járt a fejemben. Jevgenyij Mravinszkij, amint ennek a szimfóniának a negyedik tételét próbálja a Leningrádi Szimfonikusokkal. Nem is a negyedik tételt, hanem annak…
Kíváncsi vagyok, van-e ilyen furcsa összefüggés a magyar kultúrán belül, és Szakonyi Károly Hongkongi paróka című színdarabjához az ihletet az Andy Vajna által létrehozott gyár vagy cég terméke szolgáltatta-e. Úgy számolom, hogy az összefüggés egyáltalán nem kizárható, a Hongkongi paróka bemutatója…