A fekete Mikulás

A fekete Mikulás

Erre mondják, hogy jelenség, mert tényleg az, az utcán is megfordulnának utána. Paul O’Dette nagy, fehér szakálla, hosszú haja, kerek és méretes pocakja egészen varázslatos, megjött a Mikulás, csak nem pirosban van. O’Dette az a jelenség, akinél a látvány csak a kezdet, nem arról van szó, hogy de…

Manuel, én téged bámuel

Manuel, én téged bámuel

A gitárral soha nem lehet tudni. Mert a közönség felvevőképessége is korlátozott, régebben minden lemezcégnek volt egy gitárosa, aztán remélhettük, hogy legalább ők jól megfontolták, hogy kit választottak. Az EMI művésze a kilencvenes évektől (vagy korábbról?) Manuel Barrueco volt, kubai-amerikai…

Fütykös

Fütykös

Képzeld el a közönséget meztelenül – mondták a kontratenor Anthony Roth Costanzónak, amikor a lámpalázról beszélt másoknak, hogy ez talán jó ellenszer. Lehet, hogy jó ellenszer, de hiába: nem a közönség lesz meztelen az Ehnaton című Philip Glass opera november végi közvetítésén, hanem maga Anthony…

A hangya kérdez

A hangya kérdez

A hangyákról olvasok, Csősz Sándor könyvét, A földi idegenek címűt. Persze, korábban fogalmam sem volt, hogy a hangyák a rovarvilág sikertörténete, azt hittem, van két fajta, fekete és vörös, amolyan idegesítő teremtmények, mert megpróbálják mindig példaképnek állítani az emberek elé, holott csak…

A távoli kedveshez

A távoli kedveshez

Nem megfejthetetlen a Kiszin-jelenség, már amennyire bárki megfejthető, de nem pont az a megfejtés, amire az ember jutni szeretne. Mert ez volna a szép és egyszerű megoldás: van egy fiú, hihetetlen tehetség, ha zongorázásról vagy általában zenélésről van szó, és ez a tehetség az idők során egyre…

Kocsis sírja

Kocsis sírja

Nem tudom, mi történik, vagy hogy történik-e valami egyáltalán, van-e annak oka, célja, hogy Kocsis Zoltánnak nincs sírköve három évvel a halála után. De nincs, ez van ma Farkasréten, a föld és a fakereszt, meg a virágok. Nem tudom, hogy itt egymásra várnak-e azok, akiknek lépni kellene, nem…

Tétel az éjszakában

Tétel az éjszakában

Azt csináltam, amit soha nem gondoltam volna magamról: önként és dalolás nélkül Rachmaninovot hallgattam az éjszakai országúton. Kocsissal, mert pont az a kazetta volt elöl a kocsiban, a 3. zongoraverseny. Mit mondjak: tényleg eszelős gyors. Ez, ugye, megszokott megfigyelés, Kocsis zenei rohanása,…

süti beállítások módosítása