Attis

Attis

Elég furcsa, hogy nálunk az Attis az Attila egyik lehetséges becézése, mert Attisz maga előbb volt, mint Attila, fríg istenség. Nem is ez furcsa, hanem az ábrázolása, letolt nadrágú gyermek vagy férfiú, esetenként sapkában. De hát már a nadrág is meglepő, egyrészt mert nem tipikus antik viselet,…

Nem változunk

Nem változunk

A nagyok mellett olyan apró örömök is érnek az Anna Karenyina újraolvasásakor, mint az előadás. Az a bizonyos előadás, amelyen Anna feltűnik teljes szépségében, és teljes megalázottsággal távozik, a szomszéd páholyból megjegyzéseket tesznek rá, bámulják, ő meg tartja magát, míg tartani bírja, de…

The Man We Love

The Man We Love

„Gyűlölöm Vashegyi Györgyöt” – mondta valaki a szünetben, és tudom, hogy ilyet nem illik se mondani, se érezni, de valami hasonló alapon álltam én is. Hogy lehet így kiállni emberek elé, ezzel a felkészültséggel, ilyen zenekari szólistákkal, oboa, fuvola, kyrie eleison. De nemcsak ők, a zenekar…

Feszítsd meg!

Feszítsd meg!

Láttam néhány jól fejlett hátizmot a múlt héten Firenzében, de olyanokat, amilyeneket most a Szelíd című filmben, egyet sem. Tulajdonképpen csodálatos, már megint az élet utánozza a művészetet, az emberek azt mondták, ilyen nincs is, ilyen túlfejlett izomzat, ilyen kicsavart póz, amelyekkel…

Bohémhalál

Bohémhalál

Végre megnéztem a Tick, Tick... BOOM!-ot a Netflixen, máris egy tanulság előtti tanulsággal, hogy Jonathan Larson kizárólag olyan musicaleket írt, amelyek címét nem lehet lefordítani magyarra. Nincs sok belőlük, és csak a Rentet játszották nálunk, ami lakbért jelentene, hát erre nem csődülnének az…

Keletre nyugatról

Keletre nyugatról

Ha valami nehézzé teszi az Anna Karenyina (Karenina) olvasását, akkor az a parasztok helyzete. Mit van mit tenni, Tolsztojt ez már akkor is foglalkoztatta, ennek megfelelően Levint is ez foglalkoztatta, hisz nyilván nem véletlenül kapta a főhős Tolsztoj keresztnevét vezetéknéven. Levin én vagyok.…

Ki a gyilkos?

Ki a gyilkos?

Hosszú autóútra jó ötletnek látszott a hangoskönyv. Miért is ne? A sátán kutyája, például. Iszonyat régen olvastam, még a Delfin Könyvek sorozatban, nem is szerettem, nem értékeltem Conan Doyle igyekezetét, hogy igazi regényt írjon, váltogassa a nézőpontokat, legyen benne naplórészlet meg mesélés,…

süti beállítások módosítása