Egyre nehezebben lépek meg előadásokról (valószínűleg még így is túl könnyen), és nemcsak azért, mert ha már elkezdte az ember, fejezze is be, vagy mert lehetőséget kell adni a fellépőknek, hogy magukra találjanak, hanem mert az esetek túlnyomó többségében az ember nem használja értelmesebben föl a…

Mondhatni: kortárs opera, hiszen az alkotók mind ott vannak a színházban. Anthony Davis, a zeneszerző, a testvére, aki a drámát írta, és az unokatestvére, aki a librettót. De mégsem egészen kortárs, 1986-ban volt a bemutató, és mintha a történelem csak azért bonyolódott volna az elmúlt években, hogy…

Valahol és valamikor az Üvegtigris ment a tévében, (Horváth Lajos Ottónak mielőbbi felgyógyulást kívánok), és nem is bírtam ki, megvártam az utolsó jelenetet, ami, azt hiszem, speciálisan magyar. Egy baráti társaság, amelyben a barátok nem is tudják, a másiknak mi a polgári neve, és amikor kiderül,…

Lehet, hogy az egész probléma a hajánál fogva rángatódik elő bennem, sajnálom, de valahogy más nem jutott eszembe a tegnapi Rajna kincse után. Az istenek a végén egy plázába vonulnak be, nem is nagyon elegáns plázába, ömlesztve állnak mindenféle árucikkek, konzervek és akármik, kedvező áron. Lehet,…

Elég különös közlemény jelent meg a Műcsarnoktól, illetve nem is különös, inkább értelmetlen. Mintha valami mesterséges unintelligencia tesztelné az olvasókat, hogy föltűnik-e nekik: semmi összefüggés nincs két mondat, a bekezdés eleje és vége között. Tisztelt Látogatóink! A Műcsarnok…

Bruno Monsaingeon filmje ment tegnap a Mezzón Glenn Gouldról, rengeteg töprengenivalót adott zenéről, az emberről, a közönségről, bármiről. A rengeteg közül most azt választottam, hogy mennyire messzire kerültünk Gould elképzeléseitől és jóslataitól. Gould a halálakor joggal képzelhette, hogy a…

A kérdés a New Jack City című filmben hangzik el, költői éllel, nyilván nem tud. Ami engem illet, csak megerősíteni tudom az előítéletet: tényleg nem tudok. Annyira nem, hogy egy időben változtatni is akartam rajta, beiratkoztam a New York tánciskolába, és szorgalmasan lépegettem a cha-cha-cha…

Hát ez ilyen. Elindul egy öreglányokból álló társaság Lourdes-ba, és nem mondhatnám, hogy az ember halálra izgulja magát azon, hogy történik-e velük csoda, vagy sem. Ha történne, azt ma már nem lehetne filmre vinni. Ha nem történik, azt pláne nem lehetne filmre vinni. Marad tehát valami köztes, hogy…

Százéves volna idén Melis György, jövőre százegy, ezt csak biztatásnak mondom, ha elfelejtettük volna (én elfelejtettem), csak a számot felejtettük el, Melist soha. Remélem, soha. Az Operában kiállítással emlékeznek meg róla, ez mindig furcsa, egy énekesre a hangjával szokás, de Melisnél az arcával…

Azért remélem, hogy mégsem az. Egy ilyen kis történet, mindig el akartam mondani, de aztán nem lehetett, mert az egyik szereplője tavaly nyáron meghalt. Quitt László volt ez a szereplő, aki igazi, furcsa, sokféle tehetségű ember volt, festőként végzett, grafikusként dolgozott, és egyszer egy Pintér…