Csing és bumm

Csing és bumm

Mit csinál? Alszik? Álmában is zongorázik? Talán ennyiből is látszik, hogy nem sikerült rájönnöm Rudolf Buchbinder titkára, pedig kétszer is megpróbálkoztam vele most, hogy a Fesztiválzenekar vendége. Előszörre úgy éreztem, kevéssé gyújtó hatású a művészete, másodszorra meg azt, hogy víz a tűzre,…

Aki nem akart dudás lenni

Aki nem akart dudás lenni

Valahogy az ember szíve nem akar fölmelegedni Dohnányi művészete iránt, de lehet, hogy ez valami kamaszos művészetelképzelés maradéka. Tegnap a Fesztiválzenekar játszotta a Szimfonikus perceket, rögtön a koncert elején, mintha ez lenne Dohnányinak a megfelelő hely. Bemelegítésnek megteszi, még alig…

Nagyon pedálozik

Nagyon pedálozik

A cél az volt, hogy meghallgatom a h-moll szonátát orgonán. Annyira képtelennek tűnt az ötlet, mintha valaki szimfonikus zenekarra hangszerelte volna meg Liszt művét. Ez érdekelt elsősorban, hogy vannak-e az embernek berögzöttségei vagy megrögzöttségei (vannak), azért, mert egy mű így szokott…

Pink Floyd, a király

Pink Floyd, a király

Valahogy kezembe került egy régi Muzsikás-lemez, a Nem arról hajnallik.. című. Szép, mint mindig, énekük, ez olyan megnyugtató, az ember nem véletlenül lelkesedett értük, csodálatos alternatívát nyújtottak akkor, amikor jó lett volna énekelni valamit, de a P. Mobilhoz már túl késő volt, a Di…

Akiért a szaxofon szól

Akiért a szaxofon szól

Valamit akartam hallgatni Wayne Shorter emlékére, mert hát mi mást tehet az ember ilyenkor, mint hogy közös család tagjának nevezi ki magát – kikkel is? Hát ez az igazságtalanság az életben, azokkal vagyunk egy család, akiket csodálunk, akikhez épp nem személyesen viszonyulunk, hanem befogadóként.…

Ikrek

Ikrek

Az tényleg csodálatos, hogy Vashegyi György mindig meg tudja lepni a hallgatót. Meglepte a múlt héten a Wertherrel, hogy ez milyen szép, és szépen szóló, érzékeny és nagyszabású előadás. Na jó, francia opera, Vashegyi specialitása, mi az, amit nem tud róla. Semmi. De úgy látszik, beérett a tudás,…

Richard Strauss halhatatlansága

Richard Strauss halhatatlansága

Előbb olvastam róla, mint hallottam Richard Strauss Halál és megdicsőülés című szimfonikus költeményét, ami nem olyan különleges dolog, ha az ember a nyolcvanas években olvas meg hallgat. Richard Strausst nem játszották nagyon sokat, lemezeket meg nem lehetett csak úgy érdeklődés alapján venni, ami…

süti beállítások módosítása