Nem állítom, hogy nagyon sokszor találkoztam volna Publius Vedius Pollio nevével, most is csak véletlenül, lábjegyzetben. Augustus császár embere, híres volt a kegyetlenségéről, az egyik kedvenc szórakozása volt, hogy az engedetlen vagy egyébként bűnösnek talált rabszolgáit egy murénákkal teli…
Van egy kedvenc (mindenki kedvence) Mozart-történetem, az Allegri Misererével kapcsolatos. A mű annyira szép (és különös módon ma is, különösebb előképzettség nélkül is annyira szép), hogy a kottája különleges kincs volt, nem engedték kivinni a Sixtus-kápolnából, nem adták ki, nem lehetett másolni,…
Minden jó Falstaff egyforma, frizírozott, ritkás haj, formás szakáll, púder, pocak. Mindegy, kiről van szó, Gobbi, Taddei, Bruson, Melis, Plishka…
De nem, Paul Plishka más volt. Valamitől váratlan, hogy egy nagyon jó, nagyon megbízható, de mindig az elvárható szint körül teljesítő énekes egyszerre…
Inkább föl nem fedezett, mint elhagyatott helynek tűnik a Budapest Art Bridge nevet viselő helyiség, Kossuth Lajos utca 10, rácsos kapu, félemelet, minek is menne oda bárki.
Talán Nyakas Ilonáért, aki a K.A.S. Galériát alapította 1991-ben, és amit most a B A B-ban látni, az ő tárgyai és képei,…
Majdnem összejött a száz, sőt, évszámban össze is jött: Phyllis Dalton 1925 – 2025. Kétszeres Oscar-díjas jelmeztervező, bár ezen mindig egy kicsit meg vagyok akadva. Vajon mitől lesz Oscar-díjas egy jelmezterv. Mert ha a befektetett munkától, akkor rendben van, mondják a számokat, amelyek Doktor…
Csak egy órát vállaltam a Müpa egész napos Händeljéből, mégis azt hittem, hogy sok lesz. Nyolctól játszott a Capella Savaria, kísért és önállóskodott, nagyon rendesen és felkészülten, de mégis kibírhatatlanul. Úgy értem, nem akartak eladni semmit, nem tettek úgy, mintha ők ezt már kisujjukból ráznák…
Jó, jó, de nem jó. Nincs olyan végtelenül nagy távolságra a jótól, de az mindegy, mert akkor sem jó. Körülbelül ez volna a rövid értékelése az új Orlai-bemutatónak, Juan Mayorga María Luisa című darabjának. Igyekvés meg sok megtanult szöveg, meg ha nem is hosszú, akkor is sokat kell dolgozni, hogy…
Kétszer is volt rémálomszerű élményem Marianne Faithfull-lal. először, amikor megvettem a Brecht-Weill lemezét, fú, ez most valami igazi, izgalmas, mély és szakadt dolog lesz, Lotte Lenya föltámadása. Hát, mit mondjak, nem az volt. Csak valaki, akinek hangja sincs, énekelni se tud, zenével sem képes…