Külön műsort adott a Bécsi Filharmonikusok koncertjén egy jó megjelenésű nő. Eleve azt hittem, hogy zenés szólama lesz, mert annyira hangsúlyosan hozták be neki a széket Thomas Adés Zongoraversenye előtt. Miért ne lehetne a darabban valami énekelt szólam is, amit székben dünnyögnek a zongorista füle…

Hát mi lesz ebből? Joyce DiDonato. Eljön egy olyan programmal, amelynek legnépszerűbb darabja Debussy Bilitis-dalai, és úgy, hogy a hónap elején már itt volt, Budapesten. Mi lesz ebből? Jó koncert. Nagyon jó. Bár a Bilitis-dalok alatt én még lefagyva éreztem magam, szép, sőt nagyon szép, de minden…

A koncert előtt volt egy beszélgetés a Müpa előadótermében Fischer Ádámmal Wagnerről, kritikáról, és arról, hogyan lehetne megmenteni az új és még újabb zenét a feledéstől és az eljátszatlanságtól. Aztán jött a hangverseny, mintha illusztrálni akarná az ez ügyben elhangzottakat. Hogy…

Még mindig Harvey Sachs Schönbergről szóló könyvét olvasom. De már hónapok óta. Már az is hónapokkal ezelőtt volt, hogy elbüszkélkedtem a fordítónak, Rácz Juditnak, hogy olvasom, ő meg azt kérdezte, mi van azon olvasnivaló. Csak elolvasni kell, 230 oldal, de abban már az irodalomjegyzék is benne…

Lehet, hogy túlgondolom az egészet, de nekem ez a Végső állomás – Vérvonalak nem annyira szörnyű, mint amilyen szörnyűnek kellene lennie. Horror és víg, ez népszerű műfaj, egyszerre kell szorongani és megkönnyebbülni, az erre fogékony néző úgy jön ki a filmről, hogy na, kiféltem magam, és nem is…