Kicsit valószínűleg túlpiszkálták a várakozásokat és az izgalmakat az új Nicolas Cage-film körül. Álmaid hőse. Na, most végre megmutatja, mekkora színész, egy igazi filmben, ami nem olyan, mint a Fegyencjárat, meg az a nem is tudom, mi volt a címe, lángoló koponyával motorozott az éjszakában, merre van a kassza alapon.
Tényleg nem olyan. Inkább mint egy közepesen sikerült Woody Allen-film. Azt is meg tudom mondani, melyik, a Rómának, szeretettel. Az az epizód, amelyben Roberto Benigni minden különösebb ok nélkül celebbé válik, megrohanják, fényképezik, behívják a tévébe, hogy mit evett reggelire, közvetítik, hogyan borotválkozik, és így tovább. Aztán egy nap minden további különösebb ok nélkül dobják, már nem utána szaladgálnak a riporterek, hanem egy másik, hasonlóan hétköznapi hős után.
Körülbelül ez történik itt is, a főhős megjelenik különböző emberek álmaiban, és semmit sem csinál, de ettől híres és egyre híresebb lesz, míg egy napon - legyen ez a meglepetés.
Tényleg nem olyan, mint az Ál/arc, és társai, de azért nem kell nagyon megrendülni. Nicolas Cage félcipzáros pulóverekben, szemüvegesen, szakállas és kopasz. Csodálatos. De hát ő már huszonöt éves kora óta küzd a kopaszságával, akkor most végre utolérte magát? Hol az Oscar, hadd vágjam hozzá?
Azért nézhető és időnként vicces is, de nincs annyira jó, mint a Rómának, szeretettel. És még csak nem is Rómában játszódik.