Június végén meghalt Lalo Schiffrin, zeneszerző, zongorista, mindenes, még annak idején a Három tenor koncertekbe is bevonták, nem z eredetibe, hanem a Los Angeles-i előadásba. Dolgozott Dizzy Gillespie-vel és Duke Ellngtonnal, kitalált, feldolgozott, átírt, de leghíresebb mégis filmzeneszerzőként volt. Hatszor maradt le az Oscarról, ami annyira nevetséges dolog, hogy a végén kapott egy életműdíjat. De hát nem véletlenül maradt le, addigra már túl volt a legismertebb film zenéjén, a Mission: Impossible főcímén. Azt viszont nem a mozinak írta, hanem a tévésorozatnak, így azzal nem versenyezhetett.
Buenos Airesben született, Párizsban tanult, Los Angelesben élte élete nagyobbik felét. Jó tanárai voltak, Argentinában Daniel Barenboim apjától vette a zongoraleckéket, Párizsban Messiaen tanította komponálni, aztán jött a jazz, és vitte magával, szimfóniák és zongoraversenyek helyett dalok és alkalmazott zenék. Nem hiszem, hogy megbánta volna. Ámbár azért idegesítő lehet, ha valakitől mindig ugyanazt a számot várják. Annál már csak az idegesítőbb, ha egy számot sem várnak tőle.