Annyira könnyen, gyorsan olvasható, hogy az ember gyanút fog: jó ez? Rövid, számozott bekezdések, bármikor abbahagyható és folytatható oldalak, szép helyszínek, Barcelona és Mallorca, pedig nem az a lengyel. Úgy értem, nem Chopin, aki majdnem otthagyta a fogát Mallorcán, azt hitték, hogy az enyhe…
Olyan, persze, nincs, hogy az ember Chopinről, vagy legalábbis egy Chopint játszó lengyel zongoraművészről olvas, és közben nem hallgat Chopint. Csak hát melyik Chopint? Rubinsteint vagy Horowitzot?
Kocsist. Már csak azért is, mert Kocsis Chopin-lemezére egy ideje már úgy gondoltam, mint valami…
Odavagyok a Carmen-nyitányért. Igazából mind a négy felvonás előjátékáért vagy bevezetőjéért, de az elsőért nagyon. Nem is vagyok vele egyedül, azt, például szerintem kevesen tudják, és még kevesebben tartják elképzelhetőnek, de Kocsis Zoltán élete legelső (azt hiszem legelső) elvezényelt koncertjén…
Egy régi, de nem nagyon régi, mondjuk tizenöt éves filmet néztem Herbert von Karajanról, amelynek végén fölteszik a kérdést a munkatársaknak, hogy vajon Karajan elégedett volna-e azzal a szereppel, amelyet ma (vagyis tizenöt éve) tölt be a zenei világban.
Egyértelműen nem.
Miért is lenne? Nyilván…
A Fesztiválzenekar jövő évadi szezonfüzetében azt írják a zenekarról, hogy „Fischer Iván saját álmát váltotta valóra, amikor 1983-ban megalapította a Budapesti Fesztiválzenekart”. Amire hamarjában nem is tudok mást mondani, mint hogy Fischer Iván egyszer megvalósíthatná az én álmomat is, és…
Mindig úgy gondoltam erre a lemezre, mint sikertelen kísérletre. Nem mintha bármi baj lett volna vele, a művek kiemelkedően fontosak, ha nem is egy út kezdete, de az első, klasszikus és repertoáron maradt hegedű-zongoraszonáták, bár a szó kötőjel utáni része elég kérdéses. Egyrészt a zongora nem…
Pakolgatom a kazettáimat, egyik fiókból a másikba, meg hallgatgatom is őket, mert idegesítő, ha van olyan hanghordozó a házban, amelyikről nem tudom, hogy mit hordoz. Erről meg nehéz megmondani, mi van rajta, mert ceruzával írtam a fényes kazettapapírra. Az a szerencse, hogy annyira kemény…
Nem is tudom, érvényes, vagy mire érvényes kifejezés ma a hi-fi, mintha fölváltotta volna a high-end, szóval aki hifista, az talán csak drága készülékeket vásárol, hogy zenét hallgasson rajtuk, a high-end őrült meg méregdrága készülékeket vásárol, hogy élvezze a gitár húrjának pendülésében azt a…
A Diótörőt közvetítette a Mezzo csatorna San Franciscóból, 2009-es előadás, de persze, az ember úgy nézi, hogy a saját Diótörői jutnak az eszébe, az, amit mindig nézett, és ma már hiába szeretné. A Kocsis vezényelte müpabeli előadások, amelyekről azt hittem, azért tudnak annyira gyorsak lenni, mert…
El vagyok szánva, hogy egy nap nekiülök, és végighallgatom az összes lemezemet. Mármint a vinyl lemezeket, és nyilván nem egy nap alatt, csak hogy ne maradjon a szobában olyan lemez, amin nem tudom, hogy mi van. Kell hozzá előkészület, vagy ha az nem, legalább egy lemezjátszó, semmi különös, csak…