Tudtam, hogy baj lesz. Nem azért, mert olyan csodálatosak a megérzéseim, hanem mert előzetesen már mutattak részletet az André Chénier-ből a Metropolitanben. Yoncheva és Beczala, az egyiknek műfeje van, a másiknak műfoga, a zárókettőst énekelték zongorakísérettel, teljes operai téboly és halálvágy,…
Nem tudom, mindenkire ilyen hatással volt-e a tegnapi Arabella-közvetítés, hogy te jó ég, ez is mennyire jó opera – rám igen. Nem mintha a legnépszerűbb Richard Strauss művek közé tartozna, és nálunk mintha még az eszméért kellene harcolni, hogy Richard Strauss igenis nagy-nagy operaszerző volt.
Az…
Jó magasról néztem Az ezred lányát, de nem panaszkodok, ez volt három napon belül a második alkalom, és legalább jól láttam a beázásokat. Ott is van, a híres Metropolitanben, nemcsak odahaza. Lawrence Brownlee nem ismételte az áriát, tényleg csak kilenc magas C hangzott el, az sem könnyű. Másnak nem…
Nem is tudom, mikor láttam utoljára olyan operaelőadást, amelyiknél izgultam, hogy mi lesz a vége. Talán négy évtizede, amikor először láttam a Turandotot. De az opera nem a történetről szól, az emberek úgy érkeznek, hogy tudják, mi lesz a nóta végén. Most meg Az alvajáró a Metropolitanből, Rolando…
Mondhatni: kortárs opera, hiszen az alkotók mind ott vannak a színházban. Anthony Davis, a zeneszerző, a testvére, aki a drámát írta, és az unokatestvére, aki a librettót. De mégsem egészen kortárs, 1986-ban volt a bemutató, és mintha a történelem csak azért bonyolódott volna az elmúlt években, hogy…