A macska tragédiája

A macska tragédiája

Tragédiáról nincs szó, csak macskaszőrszál hasogatásról: akik a Madách nevet adták a körúti színháznak aligha gondolták, hogy folyton énekelni és táncolni fognak a színpadon. De hát ez a siker: harmincöt éve lesz, hogy bemutatták a Macskákat Magyarországon, és azóta is játsszák, játsszák. Pedig…

A lét határozza meg az irodalmat

A lét határozza meg az irodalmat

Karl Ove Knausgard regényét olvasom, a Harcom második kötetét, Szerelem a címe, de épp nem egy szerelmes résznél akadtam meg, hanem Hölderlinnél. Vesz az író Stockholmban egy Hölderlin-kötetet, és elkezd merengeni a lírán, mármint a verseken. Hogy tudta és tudja magáról, nem egészen felhőtlen a…

Woodyra várva

Woodyra várva

Jövő csütörtöktől játsszák az új Woody Allen-filmet, Wonder Wheel a címe, és senkit nem akarok lehűteni előre, de nem vígjáték. Nincs nevetés, mosoly se nagyon. Kate Winslet van benne, és ha valakinek eddig kételyei voltak, most meglátja majd, mekkora színésznő. Nagy.  A film leginkább a Blue…

Kentek gurulnak

Kentek gurulnak

Az a benyomásom, hogy lassan elengedhetjük ezt az ábrándot, hogy Kent Nagano jelentékeny karmester. Egyszer már adott rossz koncertet Pesten, az volt talán az évad csalódása, most adott egy másikat a Hamburgi Filharmóniával, csak azért nem az év csalódása, mert egy kicsit óvatos volt az ember a…

Kollo, a megdöbbentő

Kollo, a megdöbbentő

Nyolcvanéves lett pár napja René Kollo, a Deutsche Grammophon tiszteleg előtte egy dupla válogatásalbummal. A címe elárulja a poént, Mary Lou-tól a Mesterdalnokokig. És tényleg így van, illetve inkább fordítva, mert a Fidelióval kezdenek, az ember rácsodálkozhat arra a fantasztikus crescendóra,…

Csak a tokja

Csak a tokja

Szereted Cseh Tamást, kérdezte valaki 1978-ban. Nem. Nem? Annyira meg volt döbbenve, hogy be sem tudtam fejezni a mondatot: nem ismerem. Így aztán, amint lehetett, megvettem a lemezt, és föl se kellett tennem ahhoz, hogy tudjam: szeretem. Ez az érzés aztán nem is hagyja el az embert, nem kell ahhoz…

Gauguin gyermekei

Gauguin gyermekei

Őrület, mi van a Grand Palais-nál, ötven-hatvan ember vár a sorára a sárban, Gauguint akarják nézni. Van nekik szórakoztatójuk, egy klarinétos épp Mozartot játszik nekik némi apróért, és lehet, hogy így boldogabbak a sorban állók. Mert ha bemennek, akkor ők is arra jutnak: őrület, mi van a Grand…

süti beállítások módosítása