Szereted Cseh Tamást, kérdezte valaki 1978-ban. Nem. Nem? Annyira meg volt döbbenve, hogy be sem tudtam fejezni a mondatot: nem ismerem. Így aztán, amint lehetett, megvettem a lemezt, és föl se kellett tennem ahhoz, hogy tudjam: szeretem. Ez az érzés aztán nem is hagyja el az embert, nem kell ahhoz…