Tili meg a toli

Tili meg a toli

A jó improvizáció közös kaland, még akkor is, ha a közönség csak néz. Az útkeresés és úttalálás végén oda jutunk, ahová nem is gondoltuk volna, vagy, minimálisan, olyan úton jutunk oda, ahová azért sejtettük, hogy el kell jutnunk, amire nem is gondoltunk volna.  De ha nem sikerül, akkor mi lesz…

Gedda

Gedda

Univerzális tenor. Ezt mondták rá, teljes joggal, mert neki aztán mindegy volt, dal vagy opera, operett vagy oratórium, német, francia, olasz, angol, amerikai, barokk vagy 20. századi, mindent egyformán szépen, rendíthetetlenül a legmagasabb zenei színvonalon adott elő. Nem volt színpadra termett,…

Élők előnyben

Élők előnyben

Meghalt Nicolai Gedda, de ez a nap maradjon az élőké: kilencvenéves Leontyne Price. Nem hallatlan kor, ha valaki Amerikában él, nem hallatlan, még akkor sem, ha énekesnő, és emiatt meglehetősen stresszes a pályája. Licia Albanese a 105-öt is túlhaladta, úgyhogy hajrá Leontyne néni.  Persze azért…

Beszéljünk a koráról

Beszéljünk a koráról

A nyolcvanas évek egyre ritkuló kulturális tévézési lehetőségeinek egyik nagy pillanata volt, amikor az ember láthatta Alessandra Ferrit a Rómeó és Júliában, Kenneth MacMillan koreográfiájával. Akkor is fehér volt a bőre, karikás a szeme, hosszú a haja, így aztán volt benne némi vízi hulla jelleg.…

Turandot leveszi az álarcot

Turandot leveszi az álarcot

  Gondolom, azért nem néztem meg évekig vagy évtizedekig Marton Éva bécsi Turandot-alakítását, mert úgysincs rá szükség. Az ilyesmi beleég az emberbe, az egyik nap még kalap nélkül sétál az utcán, a másik nap meg tudja, hogy van a világban egy sokáig eltitkolt és csodálatos magyar énekesnő. Akkor…

Ha negyvenéves elmúltál

Ha negyvenéves elmúltál

Negyven? Az semmi. Ha ötvenéves elmúltál, egy éjjel fölébredsz, és nem tudsz elaludni. Semmiségekkel babrálsz, semmiségekkel, amelyeknél nincsenek is fontosabbak, például hogy miért is tűnt olyan üresnek, ahogy Gálffi mondta a Szeptemberi áhítatot az Anyám tyúkja 2-ben. Miért nem rezzent meg semmi…

Mint egy régi barátom...

Mint egy régi barátom...

Nem a megfelelő embert zaklatom a kérdéseimmel. Ez az első érzésem, miközben Pertorini Rezsőt, a Nemzeti Filharmonikusok cselló szólamvezetőjét hallgatom. Ha Kocsis Zoltán betegségeiről, testi szenvedéseiről akarok többet megtudni, vagy inkább a betegségek zenére gyakorolt hatásáról, nem ő fogja…

süti beállítások módosítása