Tudok azért jót is mondani a Vata fiáról, csak talán nem eleget. Az például tetszik, hogy nem valami újságírókönyv, a tipikus hibák nincsenek benne. Mert az újságíró alapvetően kicsiben gondolkodik, két gépelt oldal, hogy ne mondjam, flekk, kell bele egy csavar, egy jó cím, a végére egy poén. Aztán…
Azon gondolkodom, hogy mi tart a székben. Már természetesen az udvariasságot és a sorközepét nem számítva. Szünet sincs, az is igaz. Mi tartóztat? Nem a díszlet, mert az a szokott szoba, mindig ez van a Belvárosi Színházban. Néha fehérek a falak, néha púderszínűek, most nem is tudom. Szürkék…
Tudom, hogy nincs jelentősége, de mégis különös, hogy egy héten belül meghalt két nemzetközi hírű, rangú, súlyú operaénekes, és mindkettő Augustában született. Egészen más Augustában, Marcello Giordani a szicíliaiban, Jessye Norman Georgiában, de azért van valami furcsa az egészben, hirtelen…
Furlanettónak valami baja van. Vagy csak úgy érzi, hetven fölött már csak a legvégső kérdésekkel érdemes foglalkozni, különben operahőssé válik az ember, egész pontosan Don Pasqualévá. Nem tudom. De olyan halálos programmal jött az Erkel Színházba, hogy elkámpicsorodott tőle az ember. Az első…
Azt hittem, csak félrementek a betűk, vagy ez egy másik Giordani, nem a miénk. De a miénk. A miénk volt. Tavasszal itt énekelt, bár mintha sikerült volna sokáig titokban tartani, hogy a Manon Lescaut bemutatóján egy első kategóriás olasz tenor lesz a szerelmes. Valaki, aki miatt a Metropolitan is…
A magyar szinkron világhírű, szokták mondani, bár mintha volna ebben némi nyelvi logikátlanság. De mi vagyunk az egyedüli megmondhatói, hogy jó-e vagy nem, és mi szeretni szoktuk, ez épp elég. Azért néha kísértésbe esik az ember, hogy elhagyja nyelvi korlátait. Tegnap például Az oroszlánkirály ment…
Martina Formanová azt írja a könyvében (a címe nem jutott volna eszembe, de megnéztem: Illatos fehérneműk hajtogatója), hogy rengetegen tették föl neki a kérdést: mégis hogy lehetett kibírni Karel Gott mellett. Mert Formanová, mielőtt Formanová lett volna, ifjúcska lánykaként Karel Gott-tal élt…
Van Burger Barnának egy fotósorozata (azt hiszem, van, bár nem láttam), előtte – utána a címe, vagy legalábbis az elkészítési elve, lefényképeznek valakit egy esemény előtt és után, hátha látszik, milyen változásokat hagyott az arcán az élmény. Valahogy ez jutott az eszembe, hogy Járó Zsuzsával ezt…
Lehet, hogy érzéketlen vagyok, meg egy problémát innét néha nehezebb látni, mint a közelben, de mindig azt éreztem, hogy Jessye Normanben van valami sértettség. Nyilván az ember azokat az élményeket nem tudja átélni, amelyeket neki kellett, fiatal, fekete lányként, és az erre adott reakciók talán…
Nem állítom, hogy bármiféle megfejtés a zsebemben volna Jessye Normannel kapcsolatban, hogy mi volt a titka, mitől volt olyan különleges, mitől volt jelenség, és hogyan tudta hordozni egy életen keresztül ezt a jelenség-mivoltot. szerettem a hangját, szerettem ezt az életnagyságnál nagyobb jellegét,…