Volt nekem egy nénim, kedves, idős ismerősöm a Szemlőhegy utcában, csak akkor még néniztem a kedves, idős ismerősöket, akihez néha fölmentem beszélgetni és „grámofonozni”. Ő kérdezte, hogy hallottam, miket mondott ez a Glenn Gould. Valamennyire hallottam, de azt nem, amire ő gondolt, hogy Mozart nem…
Már érettségi után, katonaság előtt voltam, amikor Magyarországon is bemutatták a Tűzszekerek című filmet. Azt, persze, nem értettem, miért ez a címe, igazából most sem értem, én Tüzes szekereknek fordítottam volna, mert hát arról van szó, amit az Úr ad azoknak, akiket nagyon sújt és szeret. Szóval…
Az internet óta másként olvasunk. Nem fejest ugrunk egy könyvbe, elmerülünk, és egy óra múlva kiemeljük a fejünket a sorok közül, hanem marad valami folytonos készenlét, ha ismeretlen szó, ember jelenik meg, kitt-katt, mit mond róla a Google. Paul Auster regényében, a Brooklyni balgaságokban például…
Mindig azt érzem, hogy a magyar zenei életnek két mostoha hangszergyermeke van. Lehet, hogy több is, de kettő biztosan: az orgona és a gitár. Mindkettőnek eljött ugyan valami megmentőszerűsége, akik érdekessé tudták tenni a hangszert és magukat, az említett hangszerek esetében Varnus Xaver és Benkő…