Ez a sorsunk, és ez nem panasz: Párizsról magyar költők jutnak az eszünkbe. Batsányi, Ady, Radnóti. Talán József Attila is, kinek ki, de nekem most megint Radnóti. Nyilván azért, mert nem vagyok Párizsban, ahogy ő sem volt, amikor a Párizs című verset írta, hiszen testszagot és ózont érez maga…
Elmúltak az ünnepek, mindenki megvette az éves könyvadagjának felét vagy harmadát, remélem, nem rontom most már senkinek az üzletét, főleg, mert kulturális üzletről van szó. De úgy utólag elmondom, hogy föl nem foghatom, miért tart még mindig ez a szakácskönyv-őrület. Adja magát a megoldás, hogy…
Van ez a kínai zöld tészta. Vagyis pont erről akarok beszélni, hogy nincs. De volt. Nem spenótos, mint az ember a neve alapján hinné, hanem zöldbabot kevernek a masszába, mielőtt metélt lesz belőle, és vagy ettől, vagy mástól, de olyan ragacsos, nehezen ehető dolog lesz belőle. A klasszikus érzés,…
Mint az énekesek megannyi keménymagos barátja, én is enyhe megvetéssel néztem a mikrofonra. A valóság meghamisítása, a nagy hangok ellensége, a mikrofonnal mindenki nagylegény lehet. Na jó, nem mindenki, de többen. A mikrofon miatt nem lehet tudni, kinek mennyire szól a hangja. Igaz, átereszt és…
Van egy sor a Bánk bánban, az operai Bánk bánban, amit soha nem értettem. Mikor Ottó térdre veti magát Melinda előtt, Mrs. Bánk bán azt énekli, hogy „midőn kezem megkérte Bánkom, térdre nem rogyott, de mint Alfonz vagy Caesar álla ott.” Az ember, persze, nem tudja, melyik Caesarra gondol Melinda, és…
Azt lehet tudni, hogy 1601-ben, január 6-án Erzsébet királynőnél vígjátékot játszottak, és azt is lehet tudni, hogy a vendég, aki miatt játszották, az olasz Orsini herceg volt (remélhetőleg tudott angolul, és nem megrökönyödve nézte, hogy mi történik itt). Márpedig Shakespeare Vízkereszt vagy amit…
Azt hiszem, erről már volt szó, a január 5-ről, ami három nagymenő zongoristának is születésnapja: Michelangelié, Brendelé és Pollinié. De Alfred Brendelnek most az éve is kerek, 90. születésnapján köszönti a világ. Néhányszor láttam én is, egyszer még Salzburgban is, ahol hitetlenkedve csóválta a…
Biztosan messzebbre ható következtetéseket is le lehet vonni az Opera karácsonyi kis videóüzenetéből, mondjuk azt, hogy ez egy nagy félreértés, ha azt hiszik a vezetők, a színház valami privát játszótér, ahol ők a legerősebb gyerekek. Elveszik a labdát az elődöktől, és most ők játszanak vele,…
Még gimnazisták voltunk, kóvályogtunk becsengetés után, és az ének teremből kiharsogott az Újvilág szimfónia (Strausz tanár úr szerette hangosan hallgatni a zenét). Azt mondta akkor művelt osztálytársam, hogy nahát, milyen szép zene ez a Kilencedik szimfónia. Nyitottam a számat, hogy hiszen ez a……
Azelőtt a könyökömön jött ki, most meg a tollam hegyéből ez a régebben minden jobb volt. Legalábbis a zenében. De mintha mások is ezt sugallnák: a délelőtti újévi koncert mellé este a Mezzo leadta az 1987-est. Általában ezt szokás az újévi történetének csúcsai közé számítani: kétszer Carlos Kleiber…