Aki szeret angol nyelvű karácsonyi dalokat hallgatni, előbb vagy utóbb beleütközik abba a szóba, hogy yule. Körülbelül ki lehet találni, hogy mit is jelent ez a kifejezés, amit a karácsonyra vagy a karácsonyi időszakra használnak, és elég jól lehet rá rímelni: a yule a geöl (ezt viszont csak sejtem,…
Két okból kerülte az ember a Lánchidat, ha kerékpáron ült. Az egyik az út szélessége volt, a forgalomban nem lehetett előzni, mármint őt magát nem lehetett leelőzni, mert nem volt hová lehúzódni, így az ember folyton úgy gondolt magára, mint ronda fekélyre a társadalom testén. Miatta nem érnek oda…
Nem tudom, mennyire felejtették el Takács Klárát, de az az érzésem, hogy nagyon. Nincs ez ellen mit tenni, énekessors, amíg aktív valaki, addig figyelnek rá, aztán jönnek újak, azokra figyelnek. Csakhogy Takács Klára hangja és művészete elég jól dokumentált, a Hungaroton egy időben mintha be akarta…
A kutya mindig ott van, de soha nem értem, hogy miért. Megnéztem Tóbiás könyvében, a történetben mintha nem volna semmi szerepe, Tóbiás elindul Médiába, szerencséje van, mert pont Rafael arkangyalt fogadta föl vezetőnek, be kell hajtani az adósságot, vagy ez így nem is pontos. Az apja pénzt…
Ahhoz a korosztályhoz tartozom, amelyik nem kapott rá a sorozatnézésre, vagy hogy is mondjam: így lázadtunk. Nem ültünk le keddenként a Vivát, Benyovszky elé. Vagy ha igen, letagadtuk. Nem mondom, hogy képtelen vagyok megnézni egy többrészes valamit, de mindig igazolva érzem magam, na ugye, hogy…
Kíváncsi vagyok, nálunk is meggyökeresedik-e a hagyomány, hogy a Messiás Hallelujah kórusát fölállva kell vagy illik hallgatni. Régi történet, állítólag II. György király volt az első, aki fölpattant a zene tiszteletére, és ha a király áll, akkor más sem maradhat ülve. Ellenállok a kísértésnek, hogy…
Este Messiás lesz a Müpában, bizonyos szempontból tényleg felfoghatatlan darab, mert a legtöbb oratóriumban mégis van olyan rész, amit az ember nem szeret. Elfogadja, hogy szükség van rá, ez is énekeljen valamit, meg az is, de a komponista sincs mindig csúcsformában, vagy, ki tudja, lehet, hogy…
Muszáj volt már valahogy kibújni a Ránki-rabságból, ami nem is volt igazi, teljes ránkizmus, hanem inkább ránki-mozartizmus, valahányszor leültem a hangfalak elé, hogy hallgassak valamit, mindig az F-dúr szonáta jutott az eszembe, hogy miért ne azt, K. 280, annyira különös. Annyira nem érvényes rá…
Tegnap azon gondolkodtam (ahelyett, hogy figyeltem volna), miközben Philippe Herreweghe vezényelte a Missa solemnist, hogy azért Beethovennek lenni sem lehetett könnyű. Majdnem olyan nehéz, mint most Cristiano Ronaldónak lenni. Úgy értem, az emberben dolgozik a meggyőződés, hogy ő a világ legjobbja,…
Az Órák című operát közvetítették szombaton világszerte, a Metropolitan előadását. Lényegében semmit sem tudtam a darabról meg a szerzőkről, vagy legalább arról, hogy meddig tart az előadás, van-e szünet, így aztán odakerestem a színház honlapjára, ahol ez a felirat fogadott.
Másnap is. Most is,…