Wagner-plafon

Wagner-plafon

Nem tudom, más is érzi-e ezt, én viszonylag gyakran, hogy elérem a Wagner-plafont. Wagner az embernek az az ismerőse, aki nagyon hangosan és nagyon közel hajolva beszél, és nem hagyja szóhoz jutni az embert, és minden sóhaj vagy kérdezési, válaszolási kísérletről azt hiszi, hogy veszély, szóval még…

Világkőris

Világkőris

Március 22-én volt a Müpában a Joyce DiDonato koncert. A hangverseny végén a türelmesek begyűjthették az énekesnő aláírását, a lelkesek pedig kaphattak egy kis tasakban magot. Türelmes és lelkes lévén hazavittem a tasakot, és igaz, hogy nem ültettem el azonnal, de egy héten belül cserépbe tettem.…

Folytassa, Richard

Folytassa, Richard

Nem emlékszem, hogy ennyire gyenge zenekari teljesítményt hallottam volna a Müpa Ringjében, mint amilyet a Rádiózenekar mutatott A Rajna kincsében. Amiből egyenes a következtetés, hogy a jót könnyű megszokni, de talán a rosszat is, ha az ember maga produkálja a rosszat. Vagy lehet, hogy csak…

Icipici

Icipici

Izipizi nevű szemüvegeket árulnak a szomszédban, amiről valamiért mindig Szerb Antal jut az eszembe. Azt is tudom, hogy miért. Ő fordított egy Wodehouse-regényt, magyarul Rengeteg pénz a címe (az eredeti Big Money), amelyben az egyik szereplőt Kitchie Valentine-nak hívják. Szerb Antal egy darabig…

Cicis nők az árnyas utcán

Cicis nők az árnyas utcán

Czene Béla képei láthatóak a Kieselbach Galériában, nézi az ember, nézi, látja a rejtélyt, de talán meg is tudja fejteni. Mert hát nagyon változatos a színvonal, vagy meg se próbálok ennyire objektív lenni, hogy „színvonal”, csak épp bizonyos képek hatnak, mások meg nyilván másokra hatnak, nekem nem…

A fémnevűek felesége

A fémnevűek felesége

Háromszáz forint ellenében akasztottam le egy utcai könyvárus szekérről Vas István Római rablás című kötetét, újkorában 14,50-be került, szóval régen volt új, aztán elolvastam, mintha tényleg az volna, aminek álcázza magát: útikönyv. Lírai és kicsit bús, és aztán kiderül, hogy mennyire mélyen…

süti beállítások módosítása