Itt van a nyár, itt van újra, itt vannak a Wagnerek, a Ring a Müpában, gondolom, mindannyian hálásak vagyunk, hogy van. Besötétedik, feldereng az a furcsa, piros fény az árokból (ha jól látom, a sötétben azzal a fénnyel vezényel Fischer Ádám), elindul a mormogás a zenekarból, és akkor megszólal egy…
Ismerik és szeretik azt az Ady-verset, hogy A ló kérdez. Nem annyira ismerik és szeretik, mint a Góg és Magógot, bár szerintem az emberek elsöprő többségének fogalma sincs arról, ki az a Góg és Magóg, akiket Ady éppúgy a felmenői közé sorol, mint utóbb Dózsa Györgyöt, de ez most mindegy. A ló kérdez…
Tudom, hogy nem nagy felismerés, még számomra sem az, csak megint rácsodálkozás, hogy mennyire bele vagyunk szorulva a saját történelmünkbe. Gyászos pillanat, meghalt Treat Williams, és az ember arra gondol, hogy ő számunkra nem csak egy színész volt, hanem valahogy a szabadság angyala. Nem angyala,…
Nem első-, nem másod-, de valahányadik sorban azért is szeretem az operát, mert csodálatosan a lényegre tud koncentrálni. Úgy értem, ha hang van, akkor minden van, de, persze, hangon nem pusztán a hangszínt és hangerőt kell érteni, hanem mindent, amit egy hang ki tud fejezni. De ha az megvan, akkor…