Az történik, amit szerettem volna elkerülni. Nem hibavadászat, de bizonyos gyanakvás vagy figyelés, hogy ez most tényleg az, amit olvasok, vagy csak eltévesztette az író, és nem javította a kiadó. Így olvasom Nádas Péter Halott barátaim című könyvét, és ha így olvassa az ember, akkor könnyen jön a…

Van egy háromperces ijedelem az előadás elején a Radnótiban, hogy akkor most tényleg így fognak énekelni? Aztán elmúlik, és nem tudom, hogy csak azért, mert megszokja az ember, vagy ők egy kicsit belejönnek. A zeneileg nehezebb részek azért hallgatóilag rendületlenül nehezebbek, de nem számít. Az a…

Még mindig Nádas Pétert olvasom, és az ő halott barátait, és erre a mondatra akadtam: „Olyan volt, mint Melis György az ápolt visegrádi kertjében a mindenféle neves vendége körében, akik mind élénken beszélgettek és csicseregtek egymással, miközben Melis nemhogy nem figyelt rájuk, mit össze nem…

Krasznahorkai László köszönetnyilvánításában nemcsak embereknek adott hálát, de hangoknak is. Ha elfogadjuk, hogy a hangok most ebben a minőségükben nem emberek hangjai, vagy nem is tudom, értelmesen mondom-e. Szóval nem énekeseknek köszönte meg a munkásságukat, hanem a hangoknak a színüket és a…

Mintha mindig lettek volna, de most egyre többen jönnek. Életrajrzi filmek muzsikusokról. Nagy Caruso (Jávor Pállal), Doors, Elvis, Elton John, Queen, Neil Diamond. Az utóbbinak annyira nem ismerem a művészetét, hogy még a film címadó dala sem volt meg. Csak a Sweet Caroline, meg a Beautiful…

  Valami nagyot kellene mondani, de hát a nagy akarásnak nyögés a vége (igazából a nem akarásnak nyögés a vége), nem sülne ki belőle semmi értelmes. Nagyot, de mit. Cecilia Bartoli visszaadta a hitemet az emberi hang vagy az éneklés csodájában. De hát soha nem szűntem meg hinni és tapasztalni az…

Tudtam, hogy baj lesz. Nem azért, mert olyan csodálatosak a megérzéseim, hanem mert előzetesen már mutattak részletet az André Chénier-ből a Metropolitanben. Yoncheva és Beczala, az egyiknek műfeje van, a másiknak műfoga, a zárókettőst énekelték zongorakísérettel, teljes operai téboly és halálvágy,…

Mégiscsak Olaszországba kellene menni, mondom szomorkásan egy kávé mellett a benzinkútnál, amikor rájövök: de hiszen ott vagyok. Sikerült eddig fejleszteni a vágyakozást, hogy olasz benzinnel és olasz kávéval feltöltekezve épp ide vágyódok? Épp ide, vagy innét is el? Annyira részemmé vált az…

Zsugori emberekről olvasok, dehogy olvasok, csak hallgatok, Dickens Karácsonyi énekének zenés, karácsonyi énekes változatát, a harcot Ebenezer Scrooge lelkéért, és közben ez a márvány jött szembe a firenzei Fra Angelico kiállításon. Cosimo de Medici. Sokáig azt hitték, hogy Verocchio a szobrász, ma…

Akkor hát föl a hegyre. Nem először, de olyan régen voltam... Meg is tudom mondani, mennyire régen, mert a firenzei San Miniato al monte templom kertjében temető van, és amíg csöndesen üldögéltem a lépcsőn, egy kriptára lettem figyelmes: Fam. Franco Zeffirelli. De akkor még Zeffirelli élt, csak…