Nagy hősnek éreztem magam, amiért végignéztem az Örömapa című filmet. Ez persze nem az az örömapa – bár az is kérdés, hogy melyik az az, szóval nem Steve Martin, még kevésbé Spencer Tracy, hanem egy re-remake Andy Garciával. Kubai lány örömapja, mexikói a vej.
És muszáj nézni, mert csak annyit…
Nem tudom, de nem hiszem, hogy a Robbie Williams-film divatba hozza-e, hogy egyes hírességek állati formájukban szerepeljenek majd a róluk szóló életrajzi filmekben. Nem volna érdektelen egy Éneklő sertés – Luciano Pavarotti, vagy egy Adele, a kotlóstyúk. Mire Magyarországra elérne a divat, már csak…
Tudom, ez egy év végi dolog, kiket veszítettünk el az idén, seregszemle, de ez a helyzet egy kicsit bonyolultabb. Amennyire látom, a zongorista Byron Janisnek nincs nagy hazai rajongótábora, nem is hiszem, hogy járt volna valaha Magyarországon, nem emlékszem, hogy hírt adtak volna nálunk a…
Nem azt mondom, hogy Baráth Emőke pályája csúcsára érkezett, ahhoz nem hallottam őt elégszer énekelni, de elképesztő volt, amit az újévi Évszakokban nyújtott. Hangban is, kedvben is, csak ahogy állt, és kihúzta magát, amikor a történet szerint épp őt dicsérik, ahogy vitte magával Sebestyén Miklóst,…
Himnusz és aztán köszöntők, utána popdalok a köztévén, rögtön elsőnek a Különös szilveszter. Nekem kedves évkezdés, mert ismertem a szövegírót, Miklós Tibort, nemcsak ismertem, de nagyon bírtam is, lendület volt és lelkesedés. Ami a Különös szilvesztert illeti, a Metronóm ’77 nevű táncdalfesztiválon…