Az év fölfedezettje számomra Szőllősy Klára volt, akit fordítóként, persze, nagyon sokra tartottam, de valamiért elkezdtem olvasni az útikönyveit is. Előbb a görögországit, most meg a szovjetunióbeli kalandjait. Nyilván ingoványos a terület, a hatvanas években nehéz lehetett elfogulatlan hangnemben…
Nagybátyám egyik régi története, hogy amikor Párizsba látogatott, a vendéglátója nem tudott kimenni elé, de mondta neki, hogy nem baj, majd az Ottokár behozza. Jó, jó, mikor harmadszorra jutottak ide, megkérdezte, hogy ne haragudj, de mégis ki az az Ottokár, és honnét fogom megismerni? Akkor derült…