Önti, festi, faragja

Önti, festi, faragja

Vas István-kiállítás nyílt tegnap Szentendrén, a Ferenczy Múzeumban, mindjárt föltéve a szokásos kérdést: hogyan is lehetne kiállítani az irodalmat. Mert hogy kell, az biztos, hogy Vas Istvánról érdemes gondolkodni, az is biztos, de a róla való gondolkodás vajon elhozza-e az őt olvasást, azt sem…

A fémnevűek felesége

A fémnevűek felesége

Háromszáz forint ellenében akasztottam le egy utcai könyvárus szekérről Vas István Római rablás című kötetét, újkorában 14,50-be került, szóval régen volt új, aztán elolvastam, mintha tényleg az volna, aminek álcázza magát: útikönyv. Lírai és kicsit bús, és aztán kiderül, hogy mennyire mélyen…

Függő víz

Függő víz

Van egy Vas István vers, Aquapendentei elégia a címe. Aki nagyon figyel, esetleg észreveszi, hogy a címben (és a versben) helyesírási hiba van, az olasz falu, Acquapendente neve egy c betűvel hosszabb. De jó költőnek van szerencséje, úgy kezdődik, hogy fölriad a hazafelé tartó buszon, jól hallottam?…

Vasnyakkendő

Vasnyakkendő

Az Egy szerelem három éjszakáját adta valamikor a tévé, hát… Persze, nem illik igazán és szívből hápogni, mert annyira rossz volt a hangminőség, hogy nem lehetett végignézni, vagy legalábbis nekem nem sikerült. De azért nem hinném, hogy megjavult volna a film az idők során, túl sokat akart…

Karantén és béke

Karantén és béke

Mindenfélét néznek és mérnek kulturális szokásainkat illetően is, és az egyik feltűnő következménye a járványnak, hogy megnőtt a klasszikus regények iránti érdeklődés. Legalábbis eleinte, amikor az emberek még a hosszú otthoni órákra készültek. Viszonylag jól mérhető adat, persze, csak viszonylag,…

Hűvösödik, vénülök

Hűvösödik, vénülök

Amennyire tudom, Robert Browning egy verssel kapaszkodik erősen a magyar irodalomba, az Egy Galuppi-toccata cíművel. Ehhez is kellett Vas István, de hát volt, szerencsére, lefordította, végigrímelte, átélhetővé tette. Vagy talán eleve átélhető is volt ez a velencézés, a rejtélyes zeneszerző neve,…

Bartók szavakkal

Bartók szavakkal

Még mindig Bánt olvasom, a Betűtésztát, de ez már az utolsó írás a könyvből (csalok, nem 9 - 327-ig olvastam, már ami a lapszámozást illeti), a Bartókról szóló versekről szól. Nem vagyok teljesen járatlan a témában, 1981-ben, a centenáriumi évben megvettem azt a zöldes füzetet, Bartók-válogatást,…

süti beállítások módosítása