Mihály Tamás

Mihály Tamás

Három napja fintorogtam magamban, hogy Benkő László halálakor mindenki csak arról beszél, én, én, én, mennyire szeretett, mennyit dolgoztunk együtt, mennyire jó fej vagyok, voltam, leszek – és ez volna a megemlékezés a halottról. Most már látom, hogy nagyon nincs más lehetőség, meghalt Mihály Tamás…

Orosz tél

Orosz tél

Rengeteg ostobaságot követ el az ember, de a legnagyobbak közé tartozik, hogy nem tanultam és nem tanultunk meg oroszul. Ha már úgyis kötelező volt, de hát épp emiatt hitte azt mindenki, hogy az a legmenőbb ellenállás, ha megakad ott, hogy a radiátor az ragyiátor. Vakarózhatott is az első titkár,…

Anda Géza kevés éve

Anda Géza kevés éve

Jövőre lesz százéves Anda Géza, ma még fiatal, és, sajnos örökre fiatal, nem készültek róla ősz-kopasz fényképek, ötvennégy múlt, amikor meghalt. Magyarországon sokáig nem nagyon beszéltek róla, nem tiltották, nem volt miért, 1941-ben költözött Berlinbe, és két év múlva otthagyta Furtwänglert, a…

Levegőt!

Levegőt!

Tudom, hogy már lelkendeztem David Hurwitzért, aki az interneten rangsorolja a lemezeket és zenészeket, és remélem, eléggé hangsúlyoztam, hogy nem az a jó benne, hogy rangsorol, nem is az, ahogy rangsorol, mert néha iszonyatosan idegesítő a fejhangon való visongás egy javakorabeli férfitől. De…

Aki másnak vermet ás

Aki másnak vermet ás

Jó ez, tényleg jó könyv, érzi az ember, hogy megvan a lényeg. Japán bolti tolvajok a szereplők, és mégis hozzánk beszélnek, rólunk szólnak. De mitől ennyire száraz a szöveg, mintha olvasás után mindig be kellene kenni az ember kezét. Az egyik megoldás az, hogy nem könyvnek szánt történet, az író…

Egyenjogúság

Egyenjogúság

San Franciscóból adták a Borisz Godunovot, az ember persze csípőből lőne az ülő kacsára: hogy lehet az, hogy San Franciscóból könnyebb valamit megnézni, mint a Vígszínházból, de sajnos nem ennyire egyszerű a háborgás, mert nem élő az amerikai előadás. Nem is régi, így a legnagyobb meglepetés a…

süti beállítások módosítása