Cukorbaba

Cukorbaba

Van egy Esterházy-bekezdés, a hátvéd fölrúgja a csatárt, a bíró rohan, kezében sárga lappal, és kiabál a hátvédnek: mi a száma? Mi a száma? A hátvéd megáll, tesz egy tvisztelő mozdulatot. A számom? A Sugar Baby Love! Tényleg, a Sugar Baby Love. Azóta változott a szó, mármint a két szó, a sugar baby…

Jó ebédhez szól a nóta

Jó ebédhez szól a nóta

Ebéd mellé bekapcsoltam a tévét, a Valamit visz a víz ment, nagyon rég láttam, de hát körülbelül tudja az ember, miről is van szó benne. És akkor Karády egyszerre elkezd József Attilát énekelni, „szeretlek, mint anyját a gyermek”. Persze, halál röhejes, ahogy a halászok között valaki dalra fakad,…

Igekötői karrier

Igekötői karrier

Azt írta tegnap valaki üzenetben, hogy nem tudott eljönni a találkozóra, mert bealudt. Tíz éve nyilván még azt írta volna, hogy elaludt, de ez ma egy kicsit avíttnak hangzana, elaludni az alvási fázis legelején szokás. Vagy ha meghal valaki, arra mondják talán, finoman, hogy elaludt. Mindenesetre…

Az értetlenség örömei

Az értetlenség örömei

Olyan nagyon normális. Remélem, az életben is olyan, mindenesetre az interneten nagyon rokonszenves jelenség a szaxofonos Tóth Viktor, aki a Fonó felületén tart jazz-sorozatot, segítséget azoknak, akik legalább addig eljutnak, hogy nehéz ez a zene. A nehéz a kulcsszó, pontosabban annak ellentéte, a…

Sétáló halott

Sétáló halott

Ez egy másik opera, nem a Dead Man Walking, amit a film miatt nálunk Ments meg, Uram! címen játszanak vagy játszottak. De, elég meglepő módon ebben is elhangzik ez a sétáló halott dolog, csak éppen olaszul: Don Pasquale mondja, amikor rájön, hogy talán mégsem kellett volna egy ifjú és szép leányt…

Coco kóla

Coco kóla

Nem érzem Coco Chanel életében a regényességet, úgy értem, a nyomdafestéket, nem azért, mert nem tűri, hanem talán azért, mert túl híres ő is, túl híresek azok, akikkel kapcsolatba került, a valóság fogja nagyon az író vagy írónő kezét, ne akarja már megmondani, mire gondolt Göring, amikor meglátta…

A San Francisco-i kerítés

A San Francisco-i kerítés

Ahogy az Amadeusban mondja Mozart: miért nincs három fejem, hogy mindháromra másik parókát tehetnék. Miért nincs három fejem, hat fülem és hat szemem (vagy három-három is elég volna?), hogy a vasárnap esti művészeti torlódásban ne kelljen választani. H-moll mise a Müpában, Don Giovanni Zürichben,…

süti beállítások módosítása