Voltaképpen folyamatos meghasonlásban éljük az életünket. Azok mindenképpen, akik akár vallási, akár kulturális alapon érvényesnek érzik a tízparancsolatot, és nem is a legnyilvánvalóbb nehézségre gondolok, a paráznaság tilalmára, mert azt még csak megoldjuk valahogy: az, kérem, nem paráznaság,…
Mi az, ami a képen elsőként feltűnik? Ugye, hogy Yo-Yo Ma zoknija? Az a kérdés, hogy vajon jelent-e ez valamit, vagy csak annyit, hogy neki a legélénkebb a zoknifantáziája.
Lehet, hogy erről (is) szólt az életük, nem a zokniról, hanem hogy keresték a hegedűst maguk mellé. Valaha ez volt a nagy…
Hogy ez mennyire jó! Teljesen nevetséges felfedezés, tekintve, hogy felfedezésnek kicsit késői, a darab maga éppen kétszáz éves. Amennyire tudom, nem játszották itthon, de nincs kizárva. Az biztos, hogy nincs még a keménymagos operarajongók aktív szókincsében sem Schubert operája, az Alfonso és…
Huszonöt éve nem értem. Onnét tudom, hogy huszonöt éve, hogy Párizsban, a Pont de L’Alma tövében, de nem az aluljáróban, hanem a föld színén az emberek még most is megemlékeznek Lady Dianáról. Virágok, fényképek, egy felirat, hogy már 25 éve. És rengeteg lakat, szerelmi ígéret vagy kötelezvény, hogy…
Távol álljon tőlem minden fanyalgás (nem áll távol), már azon is csodálkozom, hogy a Louvre-ban vannak időszaki kiállítások. Minek? Az emberek úgyis mennek, úgysem lehet beférni, minek akkor még idegen képeket tenni a sajátok mellé? Többen nem lesznek tőle a vendégek, a sok ember alapvetően úgyis a…
Ismerem ezt a képet. Egy kicsit gondolkodnom kellett, honnét, hiszen nem állíthatom, hogy alapos ismerője volnék Johann Heinrich Füssli művészetének, de aztán rájöttem. Műveltségemet már megint a lemezborítók alapozták meg, ez a kép volt az EMI Macbeth-lemezének a borítóján.
Tényleg Macbeth…
A Grand Palais zárva. A Paris Photo három napja most a Grand Palais Éphémére nevű helyen van, amiről könnyelműen azt képzeltem, hogy nyilván valahol a Grand Palais közelében van. De hát attól függ, mit mondunk közelinek. Szóval nagy szaladás (na jó, inkább csak erőltetett menet) az új helyszínre, a…
Mivel Párizsban a jó múzeumok száma ha nem is a végtelenhez, de a felfoghatósági határhoz közelít, egy idő után az embernek döntenie kell: Párizsba jött vagy a párizsi múzeumokba. Annyi idő soha nincs, hogy mindkettőbe együtt, vagy ülünk két órát a Szajna partján, és nézzük az embereket (jóllehet,…
Volt nekem egy nagybátyám (igazából több is), aki mindig azt mondta, hogy ez a korán kelés olyan keleti dolog. Persze, azt hittem, hogy csak a lustaságát mentegeti valami geopolitikai hablatyolással, keleten korán kelnek ezek a hunok, de a felvilágosult ember tíz előtt nem dugja ki az orrát az…
Egy pillanatra azért megakad az ember, hogy vajon szabad-e ezt. Lezárhat egy nagy színészi pályát egy reklámfilm? Haumann Péterről van szó, aki a téli Unicum-hirdetésben újra látható, koccint a fiával, nevet, él. De hát miért ne volna szabad? Valamikor a kilencvenes évek legelején ez eldőlt, talán…