Lamenta

Lamenta

Azt lehetett sejteni, hogy Nagy Ervin nem kifejezetten stílusművész, legalábbis ha írásról van szó, most, ugye, sokat idézik a Lázár Jánosnak szóló bejegyzését, amelyben azt írja: „és közbe röfögve azon lamentáljatok, hogy itt lenne már az ideje, páros lábbal kib.szni egy 3 gyerekes hívő,…

Milanese

Milanese

Lelkesedünk, hogy környezetbarát, és szép, persze a városképet elrontja a drótjaival. Lelkesedünk a pesti sárgáért, a bécsi pirosért, aki teheti, a San Franciscó-iért, de közben van a milánói változat. Ami egyébként nincs messze a San Franciscó-itól, innét vették az amerikaiak, de tényleg…

Boldog békeidők

Boldog békeidők

Ezt mindig valami emberi gyengeségnek gondoltam, hogy az ember hallgat valakit, és közben másokon jár az esze. Hallgatja az operai jelent, és azon töri a fejét, hogy az opera múlt mennyivel szebb volt. Kerülendő, kerülendő. Amennyire tudom, kerülöm is, de néha belelépek ebbe a keréknyomba.…

Osszárium a pesszimistáknak

Osszárium a pesszimistáknak

Vágyódtam ide, mióta csak tudom, hogy a hely létezik. San Bernardino alle ossa, Milánóban, nem messze a Dómtól, szóval nem valami titkos hely, mégis csak most jutottam el ide. Az osszáriumról híres a templom, csontkamra, vagy micsoda, jó kis hátborzongatás, a falakat emberi csontok díszítik.…

Nem látni a Végzetet

Nem látni a Végzetet

Nem látó helyre szólt a jegyem a Scalában, tényleg annyit láttam a székből, amennyi a képen van. Ha nem világos, mi ez, az asszisztens karmester kottája, azé, ki olasz szokás szerint a súgólyukból, most viszont a színpad széléről, a takarásból irányította az énekeseket. Ilyenkor, előzetesen fölmerül…

Azzurro

Azzurro

Ahogy az a Csontbrigádban van: sajnos én is voltam Velencében. Úgy, szóval voltál Velencében. Igen, és az ég, köttessen ki, zárasson be kapitány úr, kék volt. Nem sárga, nem fehér, nem szürke, hanem kék. Épp itt tartok. Nem a könyvben, hanem az ég szemléletében. Hogy mitől ennyire kék Velence…

Hangjuk nyomában

Hangjuk nyomában

Milánóba tartok, hogy megnézzem A végzet hatalmát a Scalában, nyilván nem egyetlen magyarként, csak ahogy az ember a darab történetét nézegeti, rájön, hogy már a keletkezésénél, vagy majdnem a keletkezésénél is voltak magyarok. Az ősbemutató, illetve az ősváltozat bemutatója Szentpéterváron volt, de…

A madarak is

A madarak is

Távol álljon, távol is áll tőlem, hogy a műveletlenségemmel kérkedjek, de megkockáztatom, hogy Melchior de Hondecoeter nevű festőről nem is hallottam. Pedig amúgy van tőle kép a Szépművészeti Múzeumban, de a múzeumokban az ember azért mégis a főművekre hajt. Körülbelül ez történik a National…

Magezés, tegázás

Magezés, tegázás

Van egy Karinthy-írás, Tegezés a címe, két ember találkozik, akik nem tudják, hogy legutóbb összetegeződtek-e vagy még magázódniuk kellene, ezért várják, hogy a másik szólítsa őket megfelelően, addig meg próbálnak általános alannyal meg többes szám első személyben beszélni. Hogy van a családunk?…

Für Elise

Für Elise

Nem mondom, hogy súlyos szorongás, de néha eszébe jut az embernek, hogy ebbe bele lehet szaladni. Ül a koncerten, mint valami nagy szakember, minden rendben is van, amíg nem jön a ráadás, és valaki megkérdezi tőle, mint szakembertől, hogy ne haragudjon, mi volt ez a darab. Fogalmam sincs. Ja, azt…

süti beállítások módosítása