Elkezdtem fejben összeszedni, kiknek a sírját látogatja az ember Olaszországban. A Mediciket Firenzében, Lodovico il Moróét Paviában, Ilaria del Carrettóét Luccában, II. Gyula pápát Rómában, itt amúgy is sokat, Caius Cestius piramisát, Keats és Shelley, Caecilia Metella, aztán Galla Placidia…

Sejtem, hogy határt kellene már szabnom az Olaszország, az olaszok és az olasz nyelv iránti rajongásomnak, de egyelőre elég nehezen megy. Most is mi történt? Ebeim összeszólalkoztak egy olasz kollégával, bőszen csitítottam őket, a nevüket ordibálva, az ellenség tulajdonosa nem különben,, csak ő nem…

Amikor Michelangelónak felhánytorgatták, hogy akármekkora mester, a portrékészítéshez nem nagyon ért, hiszen Lorenzo Medici nem is úgy nézett ki, amilyennek megfaragta a síremlékén, a szobrász csak a vállát vonogatta: mit számít az. Ezer év múlva senki nem fogja tudni, hogyan nézett ki…

Van a művészetnek egy ötletelős változata, amikor nem a megvalósításon ámul a néző, hanem a gondolaton. Valakinek eszébe jut, hogy lefessen egy leveskonzervet. Másvalakinek eszébe jut, hogy a telefont a homárral párosítsa, kicsit a szó szoros értelmében, a hallgató helyén egy nagy, vörös rák legyen.…

Minden május elsején eszembe jut Kadosa Pál, mert ő írta azt az úttörődalt, ha egyáltalán úttörő, hogy Itt van május elseje. Nem is rossz dal, a szövege azért nem túl elmés, legalábbis a rímelése, hajtás –pajtás, élet – ének. Csoda, hogy ennyit ki tudott hozni belőle. Idén viszont nemcsak eszembe…

Vannak pillanatok, amikor az ember észreveszi magát. Észreveszi a világot. Észreveszi, hogy megszűnik a harmónia, kezd kifordulni alóla a föld, már nem ő az élet főszereplője. Nőknél ez szokott lenni, amikor először csókolommal köszönnek neki (bár ez nyilván egyre ritkább), férfiaknál, amikor…

Nem a sima old moneyra gondolok, amikor valakinek már a szülei és a nagyszülei is gazdagok voltak, és ezt úgy fejezi ki, hogy a finomabb drága holmik közül választ. Nem Ferraraival jár, hanem Rolls-Royce-szal, meg ilyesmi. Méretre készített öltönyt hord, nem Guccit. Amit viszont tényleg nem értek,…

Ilyen is van. Nem elég, hogy az Operaház magának szervez konkurenciát, az egyik helyszínen Michael Volle énekel, a másikon meg Kolonits Klára Baráth Emőkével, mert közben a Müpában ismétlik az Anyegin-közvetítést a Metropolitanből. Gazdagok vagyunk. Én például egy Anyeginnel lettebb gazdagabb.…

Talán ismerős a történet: Karajan nevelt lánya, Monique Montagne A bal lábam című film stáblistáját nézve elcsodálkozott. Nem a stáblistán, hanem a közben hallható zenén. Micsoda gyönyörű tenorhang. Réti József volt. Sose hallott róla, de a hang annyira tetszett neki, hogy eljött érte Budapestre, és…

Nagyon-nagyon jól sikerült a vígszínházi ünnep, százharminc éve, május elsején nyitottak, és ha nem is töretlenül, de megvannak, köszönik. Köszönjük. Az ember kicsit tart az ilyesmitől, Így írtunk mi, színházi levelek, nahát, azt hiszik, hogy ami velük történt, annyira fontos, hogy színpadra lehet…