Az Érzelmek iskoláját olvasom, kellő tisztelettel és megindultsággal, hogy mégis az európai irodalom egyik tartóoszlopa, Gyergyai Albert fordításában… A cím maga, mármint a magyar cím Tóth Árpádtól van, eredetileg ő fordította volna a regényt, de az egészsége nem tette lehetővé, így átadta a feladatot, a címmel együtt Gyergyainak, aki csodálatos munkát végzett, ámbár ma már… Szóval néha azért elbizonytalanodok, hogy épp ki csinál valamit, és milyen szerelmes az, aki élete asszonyát a legnagyobb felindultságban is Arnoux-nénak szólítja. Ma jobb megoldásnak látszik, ha Gyergyai megtartotta volna a Madame Arnoux változatot. És akkor a 270. oldalon egy odadobott bekezdés:
A fák sokféle színe, lombja változatos látványt nyújtott. A sima, fehér kérgű bükkök egymásba bogozták az ormaikat; a kőrisfák kékeszöld ágazata lágy ívben hajladozott; a gyertyánok hajtásai között bronzszínű magyalok borzolódtak; majd egy sor vékony nyírfa jött, mélabúsan bókolva; s a fenyők, oly szabályosan, akár az orgonasípok, úgy ringtak, megállás nélkül, mintha csak énekelnének. Voltak itt érdes kérgű tölgyek, vonaglók, óriásiak, melyek a talajból kinyújtózva valósággal birokra keltek, s amelyek testes törzseikből meztelen ágbogokat meresztettek fel az égnek, vigasztalanul fenyegetőn, mint megannyi dühös titán, akiket megbénít az indulat.
Ehhez azért tudni kell. Franciául is, magyarul is.