Itt az oroszlán!

Itt az oroszlán!

Mióta is várom, hogy megnyíljon ez a kiállítás? Mióta megláttam a Szépművészeti oldalsó falán az oroszlánt. Kocsiból, esőben, de hogy tényleg, eljön. Aztán mentem arra biciklivel, és rájöttem, hogy nem is az oroszlán van a képen, hanem egy szörny, a sárkánykígyó, bár ebben a névben, csak két állat van benne, a sárkány és a kígyó, a szörny ennél összetettebb, a szó szoros értelmében. A feje szarvasvipera, a teste pikkelyes, a mellső lába oroszlán, a hátsó keselyű, a farka skorpió. Csoda, hogy össze tudtak rakni egy viszonylag félelmetes állatot, de azért nem ijedek meg tőle, azokon a karmos madárlábakon nem ér utol.

Hanem az oroszlán. Körülbelül akkora, mint egy igazi oroszlán, láttam Bécsben, kék háttérben okkersárga test, éjszakánk erdejében sárga láng, tudom, az a...

Címtelenség

Címtelenség

kovacsjan.jpg

Mikor a Rádiózenekar évadnyitó hangversenyéről szóló beszámolót írtam, azt is el akartam mondani, hogy Holst The Planets című műve előadásának színvonala azért sem mellékes kérdés, mert ez nálunk ritkán játszott darab. Úgy értem, egy elrontott Ötödik szimfónia után senkiben nem az a kérdés fogalmazódik meg, hogy vajon a mű elég jó-e, az a tudás már közkincs. De Holst zenéjének még a magyar címe is változó, hol A bolygóknak, hol A planétáknak fordítják, ha egyáltalán, mert hogy szökőévenként tűzik műsorra, más Holst-műveket három vagy négy szökőévenként sem, az ember arra is kíváncsi, mit szeret a nagyvilág ezen a zeneszerzőn...

Ifjú szívekben élés

Ifjú szívekben élés

Emlékszem, hogy mennyire fennakadt a szemem, amikor a Sinkovits Imréről szóló nekrológban azt írta Zappe László, hogy mennyire kiváló Törpapa volt. Ez valami vicc? Vagy újságírói zavar, annyira nem volt oda Sinkovits művészetétől, de nem most van itt a hely és az idő, így aztán működésének mellékszálait sorolja: Törpapa, Barbapapa, általában a –papa végződésű rajzfilmfigurák.

Telik-múlik az idő, és látom, amit látok. Ezek a legmaradandóbb élmények. Nyilván a Nemzeti Színház előtti szobroknál nem tehették ki Törpapát, Sinkovitsra emlékezve, nem is tették, Mózesként zúzza szét a kőtáblákat, de ha azt nézzük, mi az, ami a színészéletből generációkon át fennmarad, akkor a jó...

Kris Kristofferson

Kris Kristofferson

Valószínűleg egy kicsit korán láttam a Konvoj című filmet, már csak azért is, mert akkor még nem tudtam, mit jelent a konvoj szó. Azt hittem, Cowboy a film címe, ami egyébként nem nagy tévedés, végül is ez egy western, Sam Peckinpah rendezte, csak lovak helyett kamionokkal mennek a prérin, és Kris Kristofferson a főszereplő.

A kérdést némileg bonyolítja, hogy ez egy elég különös film, abból a szempontból, hogy nem a dalt írták a filmhez, hanem a filmet a dalhoz, 1975-ben volt a slágerlistán a Convoy, történetes dal, kamionoslázadás Amerikában, szóval az is lehet, hogy ez már keveredik bennem, csak a dalra hittem Komjáthy...

Szeptemberi rumba

Szeptemberi rumba

Hallgatom a kazettáimat, épp Ella Fitzgerald akadt a kezembe, a Gershwin Songbook, és megint csak ámulatba estem. Nem Fitzgeraldtól, nem is Gershwintől, pontosabban Gershwintől, de nem George-tól, hanem Irától, a szövegektől. Vicces is, zenei is, pontos és derűs, a derűben azért hirtelen elkomolyodó, aminek egy dalszövegnek lennie kell. A kérdés, hogy ő írt olyanokat, amilyennek egy dalszövegnek lennie kell, vagy azért kell olyannak lennie egy dalszövegek, mert Ira Gershwin határozta meg, hogy milyen az igazi, jó dalszöveg.

Ira becenév, Israel a teljes, és az ember szereti azt képzelni, hogy ő a nagy Gershwin öccse, akire annyi fény jutott a bátyja dicsőségéből, hogy még őt is...

Ez egy metafora

Ez egy metafora

A múlt hétvégén a Fekete pont volt legnézettebb film a moziban, és úgy tűnik, hogy ezen a hétvégén sem teljesíthet rosszul, egészen sokan voltunk a Puskinban.

Furcsa.

Akkor is furcsa, ha lehet, nem pont azért nézik az emberek, amiért a szerző akarta (persze, élő szerzőnél mindig kockázatos találgatni, hogy mit is akart), szóval nem az a lényeg, hogy egyetlen filmben föl legyen sorolva a honi iskolarendszer minden hibája és visszássága. Palkó Berlinből költözött haza, így...

Kulka Velencében

Kulka Velencében

Ümmög az ember, hogy mi lesz ebből, de azért kíváncsian ümmög. Kulka János a színpadon, egyedül, a Halál Velencébennel, Még azt sem lehet eldönteni előre, hogy jó-e a szándék, vagy kegyetlen, hogy a vérszomjunkra alapozták az ötletet, vagy pont Kulkára volt szükségük ehhez az előadáshoz.

Az azért kiderül, hogy pont Kulka kellett hozzá, ő mondja a szöveget, de nem most, hanem hangfelvételről, tizennyolc évvel ezelőttről. És ami a színpadon látható, az nem az események illusztrálása, Aschenbach megy az utcán, és meglát egy idegent, aki felhúzott felsőajakkal kémlel a távolba, ettől megjön a kedve, hogy Velencébe utazzon – ez az utóbbi nem is lett volna könnyű színészi feladat...

Reggeli kérdés

Reggeli kérdés

Szerencsére nem vagyok költő, nem kell olyan kérdéseket föltennem, hogy miért nő a fű, hogyha majd leszárad. De azért vannak nekem is örök kérdéseim. Olyan ez, mint a rögzített kupak az üdítős palackokon, csak régebb óta tart, és valószínűleg tovább is marad velünk. Úgy értem, senki sem érti, miért van, és mindenki utálja, bár a rögzített kupak esetben már egészen vad összeesküvés elméleteket is hallottam. A kupak igazából a Coca-Cola marketingfogása, mindenkit rávesznek a használatára, kötelezővé teszik Európában, aztán majd egy merész húzással eltüntetik a termékekről, és a lassan reagáló konkurenciát kikacagva az egekbe emelik az eladásokat...

Kocsis tovább szolgál

Kocsis tovább szolgál

Előítélet nélkül nem megy. Legfeljebb a ember nem mondja, de attól még gondolja. Nem is a saját előítéletemet mondom, éppen csak hallottam a Nemzeti Filharmonikusok idei évadnyitó koncertje előtt, hogy „úgysem fogjuk úgy hallani, ahogy Kocsis vezényelte”. Ami még csak azt sem jelenti, hogy Kocsis előadása végleges vagy egyetlen megoldása volna a műnek, csak az mégis valami kerek, következetes, logikus egész volt, voltaképpen már az is szép, hogy Vashegyi György egyáltalán nekifut a feladatnak, mert az ilyen összehasonlításokat aligha lehet elkerülni. 

De már itt is van, a koncert második része, emeli a pálcát, ja nem, nincs pálca a kezében, mindjárt kezdődik a fúga, andante és tranquillo, nyugodt séta a...

Mellékhatás, mellékszerep

Mellékhatás, mellékszerep

lesznek_tibor.jpg

Nem tudom úgy megnézni a Játék a kastélybant, hogy egy bizonyos pillanatban eszembe ne jusson Lesznek Tibor, aki lassan már húsz éve halott.

A bizonyos pillanat a harmadik felvonás, zajlik a próba, Turai súg, Almády és Annie mondják a szerepet, „Mert férfi vagy tetőtől talpig. Ki tudja, ha én nem?” Turai szerint ezt ki kell húzni, túl nyilvánvaló szexuális utalás. Lesznek fiatal lányok a koncerten?

Lesznek - mondta Lesznek Tibor, és a régi Madách Színházi előadásban kicsit meghajolt a közönségnek. Az eredetiben az van egyébként, hogy „hogyne”, szóval csak kis játék a Játékban színház a színházban a színházban, buta poén, de úgyis annyira nevetett a közönség, hogy igazán elment...

süti beállítások módosítása