A maga keresztje

A maga keresztje

Mihez kezd Anna Netrebko a Verdi Requiemmel? Úgy értem, általános kétségeim nem voltak, de mégis, ez a szédült nő, aki időnként olyasmit posztol, hogy kézen áll, majd tornanadrágban vadul riszál a szobában, vajon megérzi-e, hogy ez mégis más műfaj? Nem opera, és neki ráadásul ez ritka oratórikus…

Az asszony ingatag

Az asszony ingatag

Ezt még hadd meséljem el Vörös és fekete tanulságként, hogy Julien morfondírozik nagy bölcsességében, és I. Ferencet idézi magában: Ingatag az asszonyelme, Bolond, aki bízik benne. Hogy ezt I. Ferenc valóban mondta volna? Mert nem nehéz ráismerni a Rigolettóból az áriára, az asszony ingatag, úgy…

Két t, egy l

Két t, egy l

Valószínűleg sok alkotásra érvényes, hogy minél többet foglalkozik vele az ember, annál jobbnak látja, hallja, olvassa, de a korai Verdi-operák nagyon ilyenek. Van az első találkozás, amikor teljesen reménytelennek tűnnek, csinnbumm cirkusz, világszám, menetelnek és ordibálnak, legfeljebb azért…

A két Reni

A két Reni

Megszólalt a kocsiban a Traviata. Egyáltalán nem voltam rá felkészülve, egy régi kazettát játszott a szerkezet, magam írtam rá, hogy Mozart két- és háromzongorás versenyek, de ez még abból az időből volt, amikor a nyugati hanglemezek ritkaságnak számítottak, az ember a rádióból kulturálódott…

Vendetta

Vendetta

Valószínűleg ez a legtipikusabb olasz opera. Meg a Tosca. Meg, meg, meg. De azért A trubadúr mégis az, amiért operába megyünk. Eszelős, halálos szerelem, még eszelősebb, még halálosabb gyűlölet, szoprán-tenor-bariton szerelmi háromszög, és hozzá egy más okból, de teljesen tépett lélek, Azucena, akit…

A két utolsó

A két utolsó

Verdi-kiállítás van a New York-i Morgan könyvtárban, ami számomra mindig csodálatos, már hogy a zenét is ki lehet állítani, valahogy lehet belőle, ha nem is megmozduló építészetet, de valami állóképet, nézhetőt szerkeszteni. Kifejezetten a két utolsó opera a kiállítás tárgya, hogyan környékezte meg…

Te is, lányom, Odabella

Te is, lányom, Odabella

Ez itt a Scala, az igazi Scala, a milánói, kívül olyan szerény és annyira mérsékelten kivilágított, hogy az ember elbizonytalanodik: talán mégsem ma van az előadás. Szerencsére megy arrafelé néhány furcsa lény, botos bátyó lódenkabátban, csillogó, lurex nadrágos férfi, nercbundák. A jegyszedők szép…

süti beállítások módosítása