Alig néhányszor hallottam Földes Imrét zenéről beszélni, nyilván éppen ezért rögződött az a néhány alkalom. Vagyis, ha jobban belegondolok, nem rögződött, csak úgy, ahogy ő maga rögződött, igazi tanáralkat, jól beszél és élvezettel, de mégsem magáról tart előadást, nem arról van szó, hogy ő milyen…
Biztosan jönnek majd az elvonási tünetek, hogy jaj, bárcsak mehetnénk már valahová, bárhová, ahol sok ember ül egymás mellett, és mind előre néznek, a vászon, színpad vagy pódium felé, de egyelőre csak ott tartok, hogy hol a különbség? Kocsist nézem, mert harminc videót föltett a Müpa, jazz, pop és…
Visszatekintve elég különös, hogy Kocsis Zoltán, aki mégis úgy kezdte a karrierjét, hogy megnyerte a pesti Beethoven-versenyt, mennyire kevés Beethovent játszott. Úgy értem, keveset zongorázott tőle, mert vezényelni szerette, még olyan ritka dolgokat is, mint az Athén romjai. Viszont, ha a zongorás…
Kerülgetni is lehet a témát, de akkor már egyszerűbb gyorsan elzárkózni a lehetőségtől, hogy a kétzongorázó Kocsis Krisztiánt és Mocsári Károlyt az ember Kocsis Zoltánhoz és Ránki Dezsőhöz hasonlítsa. Csak magunkkal szúrnánk ki, és nemcsak azért, mert az emlékekkel úgysem lehet versenyezni.…
Nem tudom, mi történik, vagy hogy történik-e valami egyáltalán, van-e annak oka, célja, hogy Kocsis Zoltánnak nincs sírköve három évvel a halála után. De nincs, ez van ma Farkasréten, a föld és a fakereszt, meg a virágok. Nem tudom, hogy itt egymásra várnak-e azok, akiknek lépni kellene, nem…
Azt csináltam, amit soha nem gondoltam volna magamról: önként és dalolás nélkül Rachmaninovot hallgattam az éjszakai országúton. Kocsissal, mert pont az a kazetta volt elöl a kocsiban, a 3. zongoraverseny. Mit mondjak: tényleg eszelős gyors. Ez, ugye, megszokott megfigyelés, Kocsis zenei rohanása,…
Van egy rokonom Brazíliában. Hogy pontos legyek, kettő is van, de most csak az egyikről akarok mesélni, ő járt itt Budapesten. Nem mondhatnám, hogy nagyon intenzív vagy szoros volna a kapcsolatunk, 1982-ben beszéltünk egymással először, tegnapelőtt meg másodszor. Együtt ebédeltünk, mi van kivel,…
Tegnap, amikor Kocsis Elsáját kerestem (Wagner: Lohengrin) a gép Carlos Kleibert dobta föl, amit nem is tudom, mire véljek. Tud valamit, vagy tud valamit rólam, vagy egyszerűen zenei dolgokban tájékozott maga az internet. Tény, hogy a két K betűs ember ismerte egymást, bár, ha jól tudom, soha nem…
Nem mondom, hogy sokat agyalnék ezen, csak látom meg el is fogadom, hogy halványodik bennünk, bennem Kocsis Zoltán emléke, ez a rendje, novemberben lesz három éve, hogy meghalt. De mielőtt teljes lenne a nagy beletörődés...
A tavalyi bayreuth-i Lohengrint néztem, legyek és molylepkék játsszák,…
Egyszer beszélgettem Renato Brusonnal, és ő mondta, hogy a legfontosabb egy zenész számára mégis az "autocritica", az önkritika. Nála, mármint az előadónál jobban senki sem tudja, mi jó és mi rossz.
Szép is volna. Mert hát arra is emlékszem, amikor Kocsis mesélte, ő szólt Hegedűs Endrének, hogy…