Kosztolányi-ábránd

Kosztolányi-ábránd

Sinkovits Imrét hallgattam, többnyire csodálva, a hangszínt, a színészi tempóérzéket, hogy le tudja lassítani az időt, és az ő szavalásának tempója lesz a normális, kényelmes, igazi élettempó. És akkor a Hajnali részegség. Nyilván nem kell bizonygatni, hogy nagy vers, meg szédítő, ahogy Kosztolányi…

A megtalált rím

A megtalált rím

  Van az Esti Kornél rímei című versben egy imponáló rímsorozat, így szól: Te régi századok lelence. Azúr, aranyló, mély medence. Gyémántokkal rakott szelence. Ha nem leszek, mondd, elfeledsz-e, Velence? Amikor először olvastam, mondjuk negyven éve, már akkor is feltűnt, hogy nincs a…

Versmondók

Versmondók

  Se hálátlannak, se szívtelennek nem szeretnék látszani, tudom, hogy nem ez a lényeg, amiről beszélni fogok. A Katona színészei felmondták két-három soronként Kosztolányi Halotti beszédét a járvány áldozataiért, ami szép is, helyes is, mondjuk, hogy célba ért az üzenet, köszönjük. De rögtön…

A boldogabb lak

A boldogabb lak

Titkos szépség Budapesten, és lehet, hogy nem is annyira titkos, csak nekem nem tűnt föl sokáig a Batthyány térnél a Szent Ferenc sebei templom oltár fölötti ablaka. A templom maga is szép, felújított, vidáman világoskék színű a piros épülettömb mellett, az ablak pedig a Dunára néz. A trükk, a…

Októberi áhítat

Októberi áhítat

Mi mást is tehetne az ember a gyönyörű őszben, mint bámulja a hervadókat. Darázs piszkálja az utolsó rózsákat, és itt motoszkál a rím, garázs – darázs. Ma, persze, túl kézenfekvő, meg humorizálni is szoktak vele (azt is inkább egy generációval följebb), hogy darage meg garage. Meg Balage, ezt a…

Gyászhamisítók

Gyászhamisítók

Gyászjelentést hozott a posta, ami, mondani sem kell, elég baj, így aztán kicsit zavarban is vagyok attól, amit mondani akarok. Nem az érzéketlenség mondatja, ha úgy tűnik, akkor sem. Szóval gyászjelentés, a jobb fölső sarkában, szokás szerint, idézet: "Küzdöttél, de már nem lehet/ Csend ölel át és…

Piacképesség

Piacképesség

Cseresznyét! - mondja bágyadtan egy hang a Néró, a véres költő legelején, jelezve, hogy ebben a hőségben még a kofának sincs ereje ordibálni. Igaz, utána azt is írja Kosztolányi, hogy a zsoldoskatona leszúrt egy rézpénzt, és nem tudom, hogy csak rosszul választotta meg az igét, vagy ez már poén. De…

süti beállítások módosítása