Nem a legjobb időben, és főleg nem a legjobb napon fogott el a kétely, de elfogott. Azt is tudom, hogy miért, mert szép volt a születésnap előestéjén az ünneplés a Müpában, szép volt az új Kurtág-film, érdekesen beszélgettek róla a meghívott vendégek. És micsoda vendégek, Pierre-Laurent Aimard,…
A Kurtág ünnepségsorozat második napján, a BMC esti koncertjén talán az volt a legjobb, hogy egyáltalán nem olyan volt, mint egy ünnepi koncert, hosszú és unalmas méltatásokkal, amelyen mintegy mellékesen zenélnek is. Nagy tisztelettel az ünnepelt műveit.
Persze: nagy tisztelettel az ünnepelt…
Nem akarok ünnepi méltatlankodásba kezdeni, de alapjában véve sejtelmem sincs arról, hogy Kurtág Györgyöt miért kell egyszerre „gyuribácsizni”. Illetve sejtelmem éppenséggel van, de eléggé balsejtelem, hogy az ilyesmi elsősorban mégsem a tisztelet és a szeretet jele, hanem arról szól, hogy a beszélő…
Jó, az ember legyint. Nem kell megoldani. Lehet nélküle élni. Tandori-sorok. Apa nyara. Anya nyara. A panyara. A nyanyara. Nye.
De valahogy túl sokan állnak mellette. Például Rajk Judit, aki ezt énekelte a Zeneakadémián. És azért énekelhette, mert Kurtág megzenésítette. Ennyi emberre már mégsem…
Nagy Kurtág-víkend van mögöttünk, a Müpából és a Zeneakadémiáról is közvetítettek Kurtág-műveket, és a Müpa-közvetítésben a műsorszámok között filmfelvételek töltötték ki az átrendezéshez szükséges időt. Az egyik bejátszásban Kurtág és felesége négykezeseztek. Ha jól emlékszem, Bachot, nyilván…
Van egy szép, magyar hagyomány. Egyszemélyes hagyomány, de szép: operaelőadásokról viszonylag hozzáférhető fórumokban úgy írni, hogy annak súlya, értelme, terjedelme legyen. Az egy személy Fodor Géza volt, és az ember azt hitte, hogy az ő halálával ennek körülbelül vége is van, nincs, aki fölvegye a…
Itt volt egyszer egy angol zenekritikus (nem Lebrecht), és a beszélgetés végén úgy búcsúzott, hogy hát úgyis nemsokára találkozunk, Eötvös-bemutató lesz Párizsban. Mondom neki, hogy azért nálunk nem így megy, nem küldözgeti a munkatársakat külföldi bemutatókra, hiába magyar a szerző.
Csak azért…
Új lemeze jelent meg Rohmann Dittának, magyar szerzők szóló csellóra komponált művei. Röppen a borítón, mint egy angyal, és tényleg ilyen. Már hogy van benne valami nagyra nyílt szemű, naiv, tiszta, mintha ő volna az első csodálkozó, hogy ilyen van, a cselló mormog, és zene lesz belőle.
Az egyik…
Tudom, hogy mindig ugyanazon nevetünk, ezerszer megnézzük a Hyppolit, a lakájt, mondjuk előre, hogy "bocsánatot kérek, ez a Schneider-villa", aztán mégis úgy jó, ahogy Kabos mondja, de van valami hasonló a megzenésített poénokkal is. Illetve: épp azt nem tudom, hogy hasonló-e, vagy csak a zene…